Chemnitz, az első lázadás

„Nyilvánvaló volt, hogy valamelyik kisebb, futballcsapattal és ahhoz erősen kötődő szurkolótáborral is rendelkező német város lehet az, amelyben igazán látványosan kirobbannak a migránsellenes indulatok. És nyilván az egykori NDK lesz a tágabb helyszín, mert az egykori keletnémetek már megtanulták, hogy mit várhatnak a nyugatnémet megszállástól.

Egy ilyen helyen vannak még meg a nyomai annak a közösségi érzésnek, egymásrautaltságnak, személyességnek, amit a huszadik század második fele elpusztított. Az ilyen helyeken élő emberek életét változtatta meg leginkább a fiatal muszlim férfiak betelepítése. A nagyvárosi élet már évtizedekkel ezelőtt átalakult, a személytelen tömegben élő emberek már megtanulták, hogy a nagyvárosi dzsungelben mikor és hol van veszély, mit kell elkerülni. A chemnitziek azonban csak most szembesültek az elmúlt pár évben, hogy milyen az, amikor néhány hónap alatt szétverik az életüket, elveszik a biztonságérzetüket és a valóságos biztonságukat is. Ezek az emberek pillanatok alatt kerültek át a múlt század hetvenes éveinek nyugalmas álomvilágából egy háborús videójátékba, ahol ők a célpontok.

Az új német valóságban a rendőri erőszak csak a »szélsőjobboldali« németek számára elérhető, és a szélsőjobboldali az, aki nem szélsőliberális. Csak a szélsőbalosok privilégiuma a tüntetés joga, ők megtámadhatnak minden olyan megmozdulást, amit szintén ők, saját maguk szélsőjobboldalinak minősítenek.

Sztálin legjobb tanítványai (mert valami miatt Hitlerre meg Göbbelsre érzékenyebbek), propaganda szempontból is szakmai tökéllyel kezelik a történteket. Azt csak nem lehet letagadni, hogy két békés muszlim fiatalember gyilkolt nyilvánosan, hiszen azt sokan látták, tehát az eset további körülményeit kell teljes mértékben a káoszba taszítani és ügyként nem a gyilkosságot, hanem a felháborodott helyiek reakcióját kell eladni az elhülyült német közvéleménynek. Amelyben egyébként olyan liberális túlsúly van, mint nálunk a kilencvenes években években. A német nyilvánosság egy szép nagy mindenen átívelő »Napkelte«.”