A bírói függetlenség dicsérete

„A Legfelsőbb Bíróság »billegő bírója« bársonyszékének megüresedése nem kevés politikai izgalmat okoz az amerikai közéletben. A bejelentés után fél napnak sem kellett eltelnie ahhoz, hogy a novemberi időközi választások kiélezett versenyében egymással küzdő republikánus és demokrata szenátorok adománygyűjtő e-mailjeinek címében elkezdjen villogni a »most tényleg minden egyes szenátusi szavazat számít« üzenet. A CNN szerint Kennedy nyugdíjba vonulása »minden republikánus álmának beteljesülése«. A Trump miatt orrukat fogó republikánusok azzal nyugtatgathatják lelkiismeretüket, hogy most épp a showman-elnöknek köszönhetően kerülhet vissza konzervatív többség kezébe a Legfelsőbb Bíróság, ami történelmi politikai győzelem lenne.

A hatvanas évek óta erősen progresszív-liberális irányba húzó legfőbb grémium az elmúlt évtizedekben legalizálta az abortuszt és a melegházasságot, kiűzte az állami iskolákból a közös imádkozást, és helybenhagyta az Obama-féle egészségügyi törvény nagy részét.

Szinte biztos, hogy Kennedy az utolsó legfelsőbb bíró, aki ellenszavazat nélkül, teljes kétpárti támogatással kerülhetett pozíciójába, ami az alkotmányhoz való hűség pártpolitikai törésvonalakon átívelő eszményének egyik legerősebb politikai manifesztuma volt. Ezzel szemben a jelenlegi kiélezett felsőházi viszonyokról sok mindent elmond, hogy a nemrég elhunyt Antonin Scalia helyére a Trump által jelölt Neil Gorsuch főbírót csak három demokrata szavazta meg.”