Miért utáljuk a hajléktalanokat?

„Egyikük, Csengey Dénes, a Magyar Demokrata Fórum alapítótagja 1989. március 15-én a Magyar Televízió székháza előtt megfogalmazta talán leghíresebb mondatát: »Európába, de mindahányan!«

Miért idézem most őt ide? Csengey a magyar népi jobboldalnak ahhoz a részéhez tartozott, mellyel szemben az urbánus magyar zsidó közösség jó részében élt (él?) némi bizalmatlanság.

Pedig ő már akkor pontosan látta, melyek az általános emberi értékek. Európa nem szitokszó volt, hanem civilizációt, a szabadságot és az európai életszínvonalat jelentette a keleti blokknak.

Mit kívánhatok? Legyen ez a követelés aktuális ma is. Kiáltsuk mi is. Vagy legalább vegyük észre, hogy sok tízezer embernek nincs hol tisztálkodnia, nincs hol lehajtania a fejét. Pedig »Európába« csak »mindahányan« juthatunk el – bármiben tévedett is amúgy szegény, fiatalon meghalt Csengey Dénes, ebben igaza volt.

Mindenki vigyen magával még egy embert kicsit közelebb oda, ahol ő tart. Érjen rá beszélgetni a magányos szomszéd bácsival, fesse ki a gyereke óvodáját, hallgassa meg, miután ételhez juttatta, egy hajléktalan élettörténetét.

Ne féljünk és ne undorodjunk!

Kevés kell hozzá, hogy kikerüljünk a spirálból és a pártok azon versenyezzenek, a közhangulatot engedelmesen kiszolgálva, melyikük tud szolidárisabb Magyarországot ígérni és építeni. Őrizzük meg így Csengey Dénes emlékét.”