Gizit hazavinni a diszkóból

„Szidják Novák Katalint. Szidják, pedig Novák Katalin csak annyit mondott, hogy a homokos együtt élés az nem család.

Nem azt mondta, hogy vasra kell verni valakit, és kitűzni fejét a budai vár tornyára. »Most ’mér, az élettársi kapcsolat is ugyanolyan család, mi is szeretjük egymást annyira stb.« Ettől a sunyi affektálástól mindig ingerült leszek, s meg kell hallgatnom egy korai Manowar albumot, hogy helyrerázódjak kissé. És most – mielőtt agybajt kapnak libsik és »valódi konzervatívok« –  ezt a kettőt nekem valamiért nehéz megkülönböztetnem –, majd sikítva nyúlnak a fiókban tárolt »Én elítélem a megkülönböztetést, a gyűlöletet, és minden ember egyenlő!« feliratú póló után, ezt a tételt kissé kitágítom:

A nem homokos együtt élés sem család.

(De rohadtul kell okádnom attól, hogy korunkban mindig görcsösen fel kell mutatni egy ellengesztust, egyfajta »De nekem is vannak vegán barátaim«, „Együtt ministráltam egy roma fiúval«, meg »A múlt héten is megdicsértem egy kortárs néger leszbikus festő képeit, nagyon jók, és tökre elfogadom őt, semmi bajom vele!« Hol egy köpőcsésze?)

Nézegetem a 24.hu nevű, Sorosista internetes csasztuska idevágó cikkét. „A család szerepe az élet továbbadása«. Ezt így kiemelik vastag betűkkel, fekete háttérrel, rémisztően. »Juj, mit mondott. Húúúúú…«. Én meg nézem, ásítok, hát jól van, Novák Katalin elmondott pár közhelyet, azt annyi. Lapozzunk.

Ezek meg itt beszarnak, és olyan pánik lesz úrrá rajtuk, mintha azt mondta volna, hogy mindjárt indulnak azok a bizonyos vonatok.

Létezik vajon nem idióta libsi?”