Jobb lesz itt élni

„Lehet az a vége a folyamatnak, hogy Magyarországot kötelezik a Stop Soros törvénycsomag visszavonására vagy felpuhítására?

Ahogy szokták mondani: sok víz lefolyik addig még a Dunán! Valószínűleg új összetételű Európai Parlament és új Európai Bizottság is lesz akkor már, mire mondjuk egy bírósági eljárás végigfut. Az előttünk álló európai választás pedig alapjaiban határozhatja meg az uniós intézmények hozzáállását is. Ám ha minden változatlanul marad, akkor is azt gondolom: amennyiben egy objektív, független bírói fórum elé kerül az ügy, a magyar kormány képes megvédeni ezt a szabályozást.

Az Európai Parlament is támadásban van: valószínűleg nem függetlenül a migrációval kapcsolatos vitáktól, a LIBE-bizottság júniusban megszavazta az egyoldalú és hazugságokkal teli Sargentini-jelentést, amely így szeptemberben a plenáris ülés elé kerül. Ezzel kapcsolatban mit várnak?

Érdemes egy kicsit hátrébb lépni a konkrét ügytől. Jól látszik ugyanis, hogy a küszöbönálló európai parlamenti választásokat szinte kizárólag a migrációval összefüggő álláspont fogja meghatározni. Bár az EP-választásokon való részvételi arány voksolásról voksolásra csökkent eddig, most mégis azt mondatjuk, hogy ezúttal egy olyan választás előtt állunk, aminek valóban komoly tétje van: az uniós intézmények migrációhoz fűződő viszonya. Lesznek olyanok, akik a most zajló migrációs folyamatokat alapvetően támogatják, illetve olyanok, akik ellenzik. Azok pedig, akik nem értenek egyet Magyarország szigorú migrációs politikájával, az uniós intézményeket és a jogi eljárásokat folyamatosan arra fogják használni, hogy sarokba szorítsák a kormányt a jövő májusig hátralévő időszakban. Ezeknek a kísérleteknek persze ellen fogunk állni. A Sargentini-jelentésről továbbra is azt gondoljuk – nem tudok finomabban fogalmazni –, hogy az egy Soros György megrendelésére készített politikai pamflet – abból se a jobbik fajta –, fércmű, egy baloldali-liberális vádirat, semmi köze a valósághoz. Ilyen módon nem lehet kiindulópontja az EU alapszerződésében lefektetett eljárásoknak sem. Amíg a plenáris ülés nem szavaz róla, addig azért fogunk dolgozni, hogy ne fogadja el az EP, amennyiben pedig mégis megszavaznák, akkor sincs tragédia: továbbra is ki fogunk tartani ezen álláspontunk mellett, legfeljebb követjük a lengyeleket, és a hetes cikkely szerinti eljárás nagyon korai szakaszában próbáljuk meg érvényesíteni az érdekeinket. Hiszen Magyarországnak semmilyen szankciótól nem kell tartania, minden erre vonatkozó hír dezinformáció. És persze bízunk abban, hogy az európai politikai környezet a jövő év második felétől alapvetően jóval kedvezőbb lesz. Illetve az EP-választáson a magyar választók is elmondhatják a véleményüket a kérdésről. Nekünk ugyanis az az érdekünk, hogy Európa megerősödjön, és a törésvonalak halványodjanak.

A június végi brüsszeli uniós csúcs vagy német koalíciós vita is mutatta, hogy változóban van a migráció kezeléséhez való hozzáállás. De látszik-e valamilyen európai megoldás a válságra?

Annak ellenére, hogy a jelek egyre kedvezőbbek, mégis az a mondás jut eszembe, hogy: Félek a görögöktől, még ha ajándékot hoznak is!, és hogy valójában nem enyhülésről, hanem a konfliktus eszkalálódásáról van szó. Bár az Európai Tanács a legutóbbi ülése alatt elfogadott következtetésekben valóban fogalmazott meg a magyar fül számára kedvező véleményeket is – ez merőben újdonság –, ám a menekültügyi reformcsomaggal kapcsolatos jogalkotási eljárásban továbbra is ott vannak a kötelező kvóta rendelkezései. És ez még nem minden. Miközben mindenki a kötelező kvóták megakadályozásán dolgozik, és ez rengeteg energiát köt le, az uniós elit úgy tesz, mintha a migrációs reformcsomag többi eleme kapcsán tökéletes egyetértés lenne a tagállamok között. De ez egyáltalán nincs így, és különböző uniós jogszabályjavaslatokban rendkívül sok olyan pont van, ami Magyarország számára elfogadhatatlan. Jelenlegi helyzetértékelésünk szerint ugyanis az egész javaslatcsomag abba az irányba mutat, hogy végső soron Brüsszel mondhassa meg, ki a menekült és ki a gazdasági bevándorló. Több áttéten keresztül, például az uniós ügynökség hatáskörének megerősítése vagy a tagállami szabályozásokban meglévő különbségek kiiktatása révén valójában el akarják venni ezt a jogot a tagállamoktól. Komolyan felmerül, hogy a szuverenitásunknak ezt az elemét nem adtuk át Brüsszelnek, ezért a mostani elképzelések támogatása a meglévő alapszerződési kereteken történő túlterjeszkedést jelentenének.”