Egy nyugodt ember

„Fehérvár környéki áruházakban néha belebotlok egy Zöldike nevű, zöld veltellinis palackba, a kedves kis madár az L. Simon borászat termékét hirdeti. Ő nem tehet semmiről. És eszembe jut, hogy milyen álságos és sumák ez az ember, aki a biztonságot nem az ilyen-olyan vásárlásokkal összebuherált bor- meg fitneszüzemeiből, támogatással fölhúzott panzióiból vezeti le, hanem a nem létező migránsokból. Nem azért érzi magát prímán, mert amerre lát, néhány év alatt birtokai nőttek úgyszólván a semmiből, hanem azért, mert nincsenek migránsok. Néhány éve a képmutatás és a hazugság kirakodóvásárának összegzéseként ilyeneket vetett papírra: »Előre kell néznünk: mire van szükségünk, mit tudunk az Orbán Viktor vezette kormány segítségével megvalósítani az előttünk álló években. Javítanunk kell a tókörnyék közúti megközelítésén, a Mezőföld középső részeivel való összeköttetésén – írja a Fejér megyei hírportálon, 2015 tavaszán. – A 62-es és az M6-os felé irányuló utak állapotán. Ezért felújítjuk az Agárd és Zichyújfalu, valamint a Velence és Pusztaszabolcs közötti utat.« Ez helyes. De hogy itt csakis az Orbán-kormány segítségével történhet minden, ami pedig történik, az épp a Simon-birtokok értékét növeli, az enyhén szólva is, kérdéses.

L. Simon személye nem önmagában fontos, hanem azért, mert a rendszer típusfigurája egyszer jó szolgálatot tett a miniszterelnöknek. Az emlékezetes zászlóégetés után számosan kiléptek az Írószövetségből. Az akkori elnök, Kalász Márton habituálisan és talán koránál fogva sem tudta kezelni a helyzetet, megbízta ezzel az épp kéznél lévő L. Simon Lászlót, akit akkor még költőként ismert. L. Simon határozottan, nagy hangon kezdett rendezkedni, mígnem szövetségi titkárrá avanzsált. Később a nemzeti Kulturális Alap pénzét kezelte, mígnem kulturális államtitkár lett. Politikai emelkedése a kor gyakorlatának megfelelően vagyonosodással is együtt járt, tipikus figurája lett az Orbán-féle, úgynevezett nagypolgári rétegnek. Ahol pályázott, támogatást kapott ő is, a felesége is. Mindez természetesen viszonos alapon történt, a kulturális-kommunikációs törvényalkotás központi figurájaként értelmezte a Fidesz–KDNP-ciklus első és egyik legaljasabb törvénytervezét 2010 decemberében, a médiatörvényt. A komoly tiltakozásra emlékezetesen cinikusan és nem kevésbé aljasan reagált: »Tisztességes embernek nem kell félnie.« Aztán, ahogy lenni szokott, ő sem bírt magával. Rákellenes sárgabarackmag, saját panzióhoz vezető közút közpénzen és számos Velencei-tó-parti biznisz után Lázár János először nyilvánosan fölszólította, hogy »tegyen rendet maga körül«, majd lapátra került: 2016 nyarán sajtótájékoztató keretében jelentették be, hogy menesztik az államtitkári posztról. Épp magyar őshonos fajtájú kutyák bronzszobrait avatta fel. Hogy személye ténylegesen mennyire volt fontos a kormányfőnek, az mutatja, hogy a felmentéséről szóló javaslatát Orbán gondolkodás nélkül aláírta.

Hogy L. Simon egyszer majd vissza szeretne térni a hatalomba, abból tudható, hogy lelki nyugalmának alapjaként nem az utóbbi években összekapart jelentős vagyonát nevezte meg, hanem azt, hogy nem lát az országban migránst.”