A siránkozás helyett lett volna egy pofonegyszerű megoldás, amivel egyrészt kihúzhatták volna a javaslat méregfogát.
„A múlt héten a Fidesz-KDNP egy olyan törvénymódosítást kezdeményezett, ami egyebek mellett növelte volna a parlamenti képviselők fizetését, de megtizedelte volna az ellenzéki pártoknak juttatott támogatási keretet, amiből például az országgyűlési munkát támogató szakértőket, tanácsadókat fizetik. (...)
Mindeközben a siránkozás helyett lett volna egy pofonegyszerű megoldás, amivel egyrészt kihúzhatták volna a javaslat méregfogát, de még az előnyükre is fordíthatták volna a Fidesz fegyverét. Elég lett volna, hogy a szánalmas kétségbeesés helyett ezúttal tényleg összefognak, csinálnak egy alapítványt, majd nagy dérrel-dúrral bejelentik, hogy a mostani és a jövőbeni fizetésük különbözetét ebbe a szervezetbe teszik, majd az így összegyűjtött pénzt átlátható módon és látványosan jótékony célokra fordítják. Ez havonta alsó hangon 13, évente 156, négy éves bontásban pedig 624 millió forint.
Egyúttal ugyanerre kérték volna a Fideszt is. Nesze neked csapda!
Demagóg ez a fajta politika? Lehet.
Kihúzta volna az ellenzéket abból a »csapdából«, amibe szerintük kerültek? Biztosan.
Fel lehetett volna használni a következő négy évben az ebből fakadó politikai kommunikációs előnyök tucatjait a Fidesszel szemben? Igen.
Mégsem jutott az eszükbe. Egyik pártnak sem, pedig ha csak egyetlen párt megcsinálja, már abból politikai tőkét kovácsolhatott volna.
És ez csak egyetlen példa arra, mennyire töketlen az ellenzék. Vagy mennyire NER-kompatibilis.”