A Nő kérdez, a Férfi kinyilatkoztat

Volt ez a vébéközvetítés, és annak szüneteiben az értékelő beszélgetés. Hogy ez mennyire volt hasznos vagy informatív, nyilván ki-ki órákat tudna morogni kocsmában sörrel, mert

Ám tanulságosnak mindenképp tanulságos volt.

Volt ugyanis egy világunkra oly' jellemző eleme, amire nem tudom, mennyire figyelt fel bárki. Mert ügyesen álcázva mérgez.

*

Ül a bájos, ártatlanul mosolygó leány a stúdióban, aki egész ügyeseket kérdez, de még ha állít, azt is kérdésbe csomagolva, majd áhítattal hallgatja a választ a meghívott szakértők szájából.

Eddig nincs is baj vele, mert a jó riporter akkor is kérdez, ha maga is tudná a választ. Dea mióta fociközvetítést nézek az m-akárhányon, mindig egy nő az áhítattal kérdező riporter, s férfi az összes meghívott szakértő.

Mondhatjuk erre persze, hogy hát ilyen a foci – férfisport. S a gyanakvóbb olvasó mindjárt genderszagot érez, hogy én most majd fel akarom rúgni e hagyományos leosztást és kitalálni a női focit. Csak hát ha akarnék is ilyet, elkéstem, mert rég kitalálták.

Így viszont erősen furcsállanám, ha nem létezne egyetlen női szakértője sem dicső nemzetünkben. És ha maguk a játékosok fizikailag s talán technikailag nem is vehetik fel a versenyt a dicső férfinéppel, elméleti szakértőik – gyanítom – lehetnek néhányan azonos szinten velük.

Hogy férfi műsorvezetőinkről már ne is beszéljek.

A nőn egyébként látszik, hogy

mint a sokanhanyadik begereblyézett férfi szakértő, akit azonban ehelyett – szerepét jól adva – udvariasan kérdez, majd jól megjátszott áhítattal issza a választ. Mint sikoly a pornóban, csak ott legalább nem akar értelmesebbnek tűnni a férfinép. Ennyiben őszintébb műfaj.

Nagyon úgy fest, nem én akarom felrúgni a Természetben kialakult arányokat, hanem a műsor torzítja azokat egy egyre kevésbé létező (bár sokak által visszavágyott) irányba. Ahol a nő tisztelettudón kérdez, majd áhítattal issza a bölcs férfiak válaszát, akik okos kérdéseiért olykor jól buksin simogatják.

*

Mondok másik példát. Van már jó pár éve, hogy az Audi toborzott a gyárába ifjúi munkaerőt.

Mérnök és szalagmunkás is kellett, és – talán pont a politikai korrektséget is kiszolgálandó – fiút és lányt is akarhattak a plakátra, no meg a merítés is nagyobb, ha mindkét nemhez szólnak.

Így született az (emlékeim szerint két) plakát: egyiken egy fiú mondja, hogy mérnökként munkát talált itt, és milyen jó, a másikon a lány, csak ő láthatóan fizikai munkához öltözve afféle laboránsszerű ruhában, és valami ilyesféle munkát is mond, hogy ő meg azt talált itt, és milyen jó neki most ezért.

Emlékeim láthatóan megfakultak – például talán több plakát is volt, de gondosan mind ebben a felállásban. Ám pont e megfakulásból is látszik, hogy ha a pontos részleteket agyam ki is rostálta, a tanulságot szépen leszűrve

*

Mert agyunk így működik: hogy legyen hely az újnak, kihámozza a lényeget, majd a többit a krumplihéjas kukába dobja. De – ahogy a kő is – a tanulság marad.

Ráadásul a nem kimondott, csak éreztetett  tanulságok sokszor nem is tudatosan ülnek be, hanem mint matematikában az axiómák: sose vezette le senki, nem is tudnánk levezetni, de épp' ezért nem is kérdőjelezzük meg soha – sőt legtöbbször nem is tudjuk, hogy alkalmaztunk egy ilyet. Egyszerűen ott ül mélyen ősi tudásként bennünk, s döntési helyzetben még csak észre se vesszük, hogy éltünk vele.

*

Nem akarom túlbonyolítani, de azt látnunk kell, hogy fenti példákban nem szimplán arról van szó, hogy nem torzították erővel a „politikai korrektség” kedvéért a természetben tényleg fennálló különbséget férfi és nő között, hanem hogy torzították, csak a sztereotípiákkal egyező irányba. Erősítve így egy sztereotípiát, azaz

Mert a természetes különbség nem e tulajdonságok mentén áll fenn és nem is ilyen mértékben. Társadalmat előrevivő vagy munkaerőpiaci szempontból a két nem ha nem is ugyanabban erős, de ha értékben pontoznánk, különbségeik nagyjából kiejtenék egymást.

A berögzült sztereotípiák azonban általában a férfioldalnak tulajdonítják az elismertebb szerepeket. A kényelmesebbeket és a jobban fizetetteket. Ami így a nőket is színyatja, meg a társadalom is kevésbé működik hatékonyan, ha rosszul válogat embert a szerepre. Például ha nem használja ki a női vezetőkben rejlő lehetőségeket, miközben sok fontos vezetői képességben általában jobbak, így egy jelenleginél nőibb arány feltehetőleg hatékonyabb vezetést eredményezne a világban. A mostani torz arány így nem csak a nőket sújtja (erre legyinthet ki-ki vérmérséklete szerint), hanem minket is, azaz sok férfi vezető egójának kenegetéséhez mi fizetjük a hájat.

*

Az is tanulságos amúgy, hogy ahogy a vébéközvetítés kapcsán se láttam a kérdést feszegetni, úgy az egykori plakát se váltott ki semmit, és utóbbinak az lehetett fő oka, hogy pont ugyanakkor volt egy másik plakát, ahol egy nő valahogy úgy volt öltöztetve, ahogy kiütött pár biztosítékot, és élénk felhördülés lett, hogy itt egy nő húsként lett ábrázolva.

És senkinek nem tűnt fel, hogy míg az abban rejlő sablonos nőalázó elemet agyunk felismeri, poénként kezeli, és sokan maguktól is a gyatra poénok a süllyesztőjébe lökik, addig az a másik átjut a védelmi vonalakon, és belénk szivárogtatott mérge – apró lépéssel, de – módosítja tudatunkat.

Egy nekünk, férfiaknak is kevésbé hatékony társadalom irányába, ahol aztán a GDP is kisebb, meg a fizetésünk is.

*

Nem gondolom, hogy a fenti esetek szándékosak lettek volna. Még ha lehet is olyan elemük, hogy ez a felállás növeli a nézőszámot vagy a reklám tetszési arányát.

Viszont minél kevésbé volt tudatos, annál inkább látszik az ilyesmik tudat alatti hatásának veszélye, hiszen akkor már az alkotókra is tudat alatt hatott ugyanezen sztereotípia, amikor döntési helyzetbe kerültek – már eleve elképzelni se tudtak eltérő szereposztást.