Bolsevikok a család ellen - Szótárcsere II.

„A bolsevikok legnagyobb tévedése a magántulajdon eltörlése mellett a család elleni támadás volt. A nőt nem anyának és feleségnek, hanem felszabadítandó házi rabszolgának tekintették, hogy aztán mint munkásnőt ipari rabszolgává silányíthassák, megfosztva legszentebb hivatásától, az anyaság gyakorlásától, a gyermeket nem a szülők, hanem a társadalom tulajdonaként kezelték, az abortuszt törvényileg engedélyezték, a házasságtörést szabad szerelemnek hívták, a válás teljes szabadságát követelték, az otthont kommunaházakkal helyettesítették. Mindezt rögtön a hatalomátvételüket követő első három évben követték el az ember ellen, olyan káros eredményeket produkálva, amelyeket magának a nagy Sztálinnak kellett visszacsinálnia. (...)

A kommunisták ezt, ahogy láthattuk, kifejezetten tagadták. A liberális kapitalisták a nőknek szintén más szerepet szántak, szánnak, a férfiak többsége meg még mindig nem kap az úgynevezett fejlett világban sem a családja eltartásához elegendő fizetést. A világnak pedig, beleértve az egyént és az államokat, kormányokat is, jobban kellene figyelnie a keresztény tanításokra.

Mert az, hogy lesz-e a jezsuiták által szorgalmazott, napjaink egymással való érintkezési válságát, közönyös magatartásformáinkat feloldó humánforradalom, beköszönt-e az egymással való harmonikus foglalkozás kora, az nagymértékben azon múlik, hogy szókincsünket képesek vagyunk-e a szeretet kifejezéseire cserélni, bátrak vagyunk-e a leszerepelt vagy meglévő világnézetek által belénk diktált fogalmak helyett a belső emberi hangunkat szavakba önteni. Azaz lesz-e saját „történelmi” utunk a Másik felé? A Család Éve erre is felhívja a figyelmet…”