A gonosz banalitása

„Hannah Arendt, a világhírű filozófus és újságíró a tömeggyilkos Eichmann bíróság előtti viselkedését tanulmányozva alkotta meg a »gonosz banalitása« kifejezést, amikor szembesült azzal, hogy Eichmann milyen tárgyilagos, hideg nyugalommal, az emberi együttérzés szikrányi jelét sem mutatva beszélt több millió zsidó ember általa vezérelt, üzemszerű meggyilkolásáról. Arra a viselkedésmódra alkalmazta ezt a kifejezést, amikor az ember jól láthatóan már nem tudja a jót a rossztól megkülönböztetni, és a konformizmus, a hatalom elvárásainak való feltétlen megfelelés vágya mindenféle emberi együttérzést, erkölcsi érzéket kiöl belőle.

Úgy tűnik, hogy Magyarország elindult azon az úton, amikor a hatalom által gerjesztett gonoszság mindinkább hétköznapivá, banálissá válik, amikor a manipuláció következményeként egyre többen vannak, akik a menekültekben és saját társadalmunk legelesettebbjeiben nem az emberségre és oltalomra szorulót, hanem a gyűlölet célpontját látják.

Az elmúlt években mind az Egyesült Államok, mind pedig a kanadai kormány bocsánatot kért azért, mert 1939-ben nem nyújtottak menedéket az üldözötteknek. Justin Trudeau kanadai kormányfő ezekkel a szavakkal fejezte be mondanivalóját: »A parlament bocsánatkérése nem írja újra történelmünk ezen szégyenteljes fejezetét. A bocsánatkérés nem tudja visszahozni azokat, akiktől elrabolták életüket, és nem tudja helyrehozni a tragédia által összetört életeket.«

Egyszer még Magyarország is nagyon fogja szégyellni magát azért, ahogyan a kiszolgáltatott, önmagán segíteni nem tudó leggyengébbekkel és az oltalomra szorulókkal bánt. Ám az egyszer majd talán nálunk is elkövetkező bocsánatkérés már nem fogja visszaadni a sorsukra hagyott menekülők életét, és nem fogja lemosni a velük szemben alkalmazott, a hatalom által elvárt, embertelen magatartás szégyenét.”