A szólásszabadság valódi ellenfeleiről

Nem kedvelem Tommy Robinsont. Önmagában a figurája is ellenszenves: a richtig mindenbe belebeszélő fociultra prototípusa, idegesítő a fellépése, sok esetben a tájékozatlansága, mi több, mindezen negatív tulajdonságaira való felvágásai is. Tommy Robinson éppúgy a bomlási fázisba jutott korunk, egyszerűbben fogalmazva a liberális demokrácia jelensége, mint SJW társai a – színleg – másik végletben. Nekünk ezzel az egésszel semmi dolgunk sem lenne, azon túl, hogy ha már mindenképpen beszélni kell róla, akkor elítéljük a cselekedeteit.

A helyzet azonban nem ilyen egyszerű, mert Tommy Robinsont egy bírósági tárgyalás végén tartott tudósítása során lefogták, majd több mint egy éves börtönbüntetésre ítélték. Igen, korábban is került összetűzésbe a törvénnyel, és igen, jogtechnikailag lehet érvelni a döntés mellett, de gyakorlatilag ez egy abszurd, ostoba és velejéig cinikus döntés. Annak üzenete, hogy a szólásszabadság addig szabadság, amíg az a szólás a liberális véleményformáló elit szabadságáért és dominanciájáért áll ki.

Ameddig az elmúlt évtizedek, és különös tekintettel a 21. században megszilárdult társadalmi dogmák mellett szólalnak fel, a szabadsága messzemenőkig garantált, azt szenvedélyesen védeni hivatottak bizonyos körök.

soraiból a delikvenst azonnal kizárja és a szabadság elnyomását azon túl a nagyobb szabadság életben tartásának szükségességével magyarázzák. Mintha a szabadság legalábbis relatív vagy fokozható fogalom volna.

Tommy Robinson sok dogma ellen küzd, de a közösségi oldalak megjelenése óta ez a bizonyos elit gyakran tehetetlen. Az egyik ilyen dogma – és végül ez vezetett el a bebörtönzéséhez is –, hogy minden kultúr- és embercsoport nyugalomban, békességben és prosperálóan tud egymás mellett élni, hiszen csak az Ember létezik mint biológiai lény, ennél pontosabban már valamiféle elhajlás megfogalmazni önmagunkat.

Ezért fordulhatott elő az, hogy – jellemző példaként – a brit véleményvezér elit elhallgatott minden hírt és ellehetetlenített minden feltárásra vonatkozó cselekedetet, ami a rotherhami pedofil bűncselekményekkel volt kapcsolatos.

semmint beismerje, hogy az a marxista alapokon nyugvó társadalomkép, amit igaznak tart, valójában hamis és megnyomorító.

Ma sem tudjuk pontosan, hányan estek áldozatul a bűncselekményeknek, amiben bűnrészes mindenki, aki gyávaságból vagy ártalmas ostobaságból a tettnélküliséget választotta. Százak, ezrek? A bűntetteket bevándorlók alkotta bandák követték el. Ez volt az egyetlen ok, ami miatt a társadalomtudományok vörösségével és egalitárius humbugokkal megfertőzött tótumfaktumok hagyták, hogy gyerekek sokaságait nyomorítsák meg.

Tettükért még nem feleltek, de bizonyosan fognak.

Visszatérve a bebörtönzésre, Tommy Robinson azért vonul egy évre a rácsok mögé, mert megsértette a tudósítási tilalmat, amit a fentebb említett ügy tárgyalásaira hozott a bíróság.

El tudjuk képzelni, hogy ez mit jelent? Főleg egy ilyen ügyben, ami alsó hangon is százakat érint és több tucatnyi elkövetővel számolhatunk? Nem elég az évtizedekig karba tett kézzel ülő hatóság passzivitása, de még

Gondoljuk csak el, mi lett volna, ha a magyar bíróság a romagyilkosságok ügyében cselekszik ugyanígy. Mivel a gyilkosok ellen hozott ítélet 2016-ban emelkedett jogerőre, ez azt jelentette volna, hogy nyolc évig semmilyen híradás sem láthat napvilágot az ügyről, aki pedig ezt megsérti, az szabadságvesztéssel néz szembe.

Ezt jelenti a sajtószabadság 2018-ban Nyugat-Európában. A nálunk visítozó jogvédő szervezetek a hazai és a keleti helyzet ostorozása közben néha nyugatra is tekinthetnének, ott még valóban aggályos esetekre is lelhetnek.

Mert még egyszer nyomatékosítsuk, miért kapott 13 hónapot Robinson: a Facebookon élő adásban közvetítette, ahogy a bíróság épülete előtt várja a tárgyaláson résztvevőket. Ennyi. Micsoda jogbiztonságot jelent ez? Mit képzelnek magukról Nagy-Britanniában? Milyen brutális tüntetésekre szólítana fel mindenkit a demokratikus ellenzék, ha hasonló történne Magyarországon?

Ugyanígy Nagy-Britanniában történt, hogy valami félhülye a háziállatát megtanította a mancsát lendíteni, ezt videóra vette, megosztotta az interneten és másnap kopogtatott a rendőrség a lakásán. De ugyanez megesett Németországban többekkel is, akik a bevándorlással kapcsolatban osztották meg gondolataikat közösségi oldalakon.

Fel kéne már őszintén tenni a kérdés, hogyan lehet ezekből az országokból minket kioktatni bármiről is, ami a szabadságjogokkal kapcsolatos?

Aki bizonyos cselekedeteket, döntéseket, közfelkiáltással dogmává emelt történéseket megkérdőjelez, páriává válik. Egyetlen pillanat alatt.

Nagy ügy, eddig Pol Pot is eljutott. Amint nem felel meg valami a kényes ízlésüknek, egzisztenciális eltiprás következik.

Pontosabban eddig így volt, de úgy tűnik, érezve a lehetséges bukásukat, bekeményítenek és immár a nekik nem megfelelő emberek szabadságát is veszélyeztethetik. Csakis a demokrácia érdekében, természetesen. Érted jöttünk, elvtárs, nem ellened!

Az elit dominanciája Nyugaton pontosan olyan diktatúra, mint az egyszerűbben leírható és észrevehető önkény. Semmit sem változtat ezen, hogy mellé mit hazudnak nekünk. A modern Patyomkin-falu a médiájuk által mutatott kép. Fake news és direkt dezinformáció.

El kéne végre dönteni, hogy egyáltalán léteznek-e szabadságjogok. Ha nem, az egy új pálya, ahhoz is lehet alkalmazkodni. Ám ha igen, akkor sajnálatos és fájdalmas módon, de Tommy Robinson oldalára kell állnom. Mert ha egy ilyen cselekedetéért börtönbe kerülhet, akkor mindannyian veszélyben vagyunk.