Megfagyott felszín mélyén

2018. június 24. 09:02

Most már meg kellene tanulni egy kicsit pihenni. Megbecsülni a pillanatot: lám béke van. Béke van. Csak tudnánk már megbékélni magunkkal!

2018. június 24. 09:02
Szerencsés Károly
Magyar Hírlap

„Ahogy egy ember, úgy egy nemzet, egy ország is vágyhat egy pihentető délutánra. De nincs kegyelem. Egy nemzet fülébe az egész világról duruzsolnak. Számon kérik, a lelkiismeretére apellálnak, fenyegetik, zsarolják, sarokba szorítják, kényszerpályára taszítják. A nagy halak akár fel is falhatják. Nem tudunk terepszínűvé válni. Képtelenek vagyunk rá, ezt még Kádárnak sem sikerült elérnie, és itt, a Kárpát-medence közepén talán nem is lehet. Meg hát még mindig élénken él bennünk, hogy valaha nagy hal volt errefelé Magyarország, még ha a végén tandemben is Ausztriával. Nem lehet megpihenni. Nehéz ezt elfogadni. Feszül a húr, s feszíteni is kell, különben a versenyben lemaradunk, de arra is vigyázni kell, el ne pattanjon az a vékony szál, amin egyensúlyozunk.

Egy nemzet nem fáradhat el soha. A miénk hatalmas pofonokat kapott, csak a huszadik században hármat, s egy olyat is ráadásnak, amikor a játszótárs a kezét nyújtotta, hogy felsegítsen, de közben behúzott egyet. Láttunk már ilyet még futballpályán vagy ringben is. Megszédültünk 1918-ban, ki is használták. Bennünk maradt az ütés 1945-ben is, no meg a bíró hatnál kiszámolt. Nehezen álltunk fel 1956 után, inkább már kitértünk az ütések elől kétrét görnyedve, de azért várva a nagy alkalomra. El is indítottuk a jobbot 1989-ben, de az ellenfél elhajolt, aztán azt vettük észre, hogy megint az ő kezét emeli magasba a bíró. Alig tudtuk magunkat kifújni.

Most már meg kellene tanulni egy kicsit pihenni. Megbecsülni a pillanatot: lám béke van. Béke van. Csak tudnánk már megbékélni magunkkal! A sérelmeken felülemelkedve keresni a közös értékeket. Nekem is könnyebb lenne, hiszen elfáradtam. Pihenni egy kicsit. Mezőn céltalanul bóklászva, árnyat adó fa tövében elpilledni. Kulacsból vizet inni. Csak bámulni a víztükröt a Balatonnál, barátokkal régi filmekről beszélni, zenekarokról, versekről. Zenét hallgatni, s most meccset nézni anélkül, hogy duruzsolnának a sunyi hangok: erre van időd? Csak úgy kedvtelésből újraolvasni Plutarkhoszt? Ember! Mit képzelsz? Térj észhez!

Pihenni kell, mielőtt jön az örök nyugalom, üzenem ezt mindenkinek, aki még sohasem pihent. Hogyan kell csinálni, még mindig nem tudom, de azt már igen, hogy az életünk tényleg olyan, mint a folyó: folyton folyik. Mint a vér az ereinkben. És tényleg naponként halunk meg, s az újjászületés hiánya lesz az örök nyugalom. Talán csak trükk az egész pihenés, mint amikor megfagy a folyó felszíne, s közben a mélyben ott surran maga az élet.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 16 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Sulammit
2018. június 25. 06:58
Nagyon szép és jó írás!
pemete jakab
2018. június 24. 21:23
"Béke van." 2010 óta harcban állunk: az IMF-el, Brüsszellel, Sorossal, a migránsokkal, a civilekkel, a CEU-val, az ENSZ-el, a liberalizmussal.
annamanna
2018. június 24. 14:52
"Lennénk mi egységesek, nem széthúzók, s kár, hogy nem vagytok velünk" Mivel a nemzeti széthúzás miatti panasz igen régre nyúlik, tehát ez a megfigyelés a magyarokkal kapcsolatban elég ősi (elég emlékezni a Mohács körüli idők széthúzására), ezért meglehetősen naivnak tartom azt az elképzelést, hogy "Lennénk mi egységesek, nem széthúzók, s kár, hogy nem vagytok velünk" Vagyis kicsit inkább viccesnek. Teljesen fölösleges azt hinni, hogy birtoklunk valami erényt, amit sose gyakoroltunk; és azt gondolni, hogy tulajdonképpen ez az erény a mi erényünk, csak hát mindig vannak egyesek, akik megakadályoznak minket abban, hogy olyan erényesek legyünk, amilyeneknek gondoljuk magunkat. Mindig vannak széthúzók, akik nem akarnak egységesek lenni, persze nélkülük mi egységesek lennénk ám, csak egyesek folyton beleköpnek a levesbe. Szerintem elég egyszerű az emiatti lelkiismertfurdalás alól felszabadulni, a receptjét Szepes Mária írta le. "Hosszú és különös tapasztalatokkal teli életem alatt megtanultam, hogy az embereket hagyni kell a maguk módján élni. Hiábavaló és téves erőlködés őket kierőszakolni abból, amit tapasztalniuk kell, mert akkor megkeresik maguknak másutt ugyanazt a helyzetet. Nem mondom, sok önuralom kell hozzá, tehetetlenül nézni, mint rohan valaki a vesztébe saját akaratából, minden figyelmeztetés ellenére... de idővel belejön az ember." Vagy ennél rövidebben Bartus László: „A legtöbb, amit egy ember a másiknak adhat, hogy békén hagyja”
brabant89
2018. június 24. 11:40
Hű, de gagyi. Nem szeretem a nyálas giccset.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!