Nőügyekkel foglalkozunk! – Lánynak dicsőség, asszonynak kötelesség?

„Azt mondják (a férfiak és a nők is), hogy vannak férfiszerepek meg vannak női szerepek. Egy nő igenis főzze meg az ebédet, mert »a nőnek a konyhában a helye«, a »férfi meg menjen ki a kertbe, és nyírja le a füvet«. Vagy: »Apa menjen be dolgozni, lóvét keresni, az asszony meg maradjon otthon, kössön, nevelje a pulyákat, és főzze meg a vacsorát. Lefekvés előtt mosogasson is el, mert „nehogymá', hát, odahaza volt egész nap, nem csinált semmit, amíg a ház ura a betevőre keresi meg a pénzt«. Mi lenne például, ha a házimunkát is ugyanolyan kőkemény melónak tekintenénk? Mi lenne, ha a gyereknevelést is kőkemény melónak tartanánk? Szerintem az egyik legbonyolultabb és legkockázatosabb feladat az egész univerzumban, és nem hiszem, hogy túloznék.

Az biztos, hogy a megoldásnak közös ügynek kell lennie. Ugyanannyira feladata a változásért tennie a nőnek és a férfinak is. Ha a cégek hatékony megoldást találnak arra, hogyan tudják a női munkaerőt jobban integrálni (például egy kisgyerekes anyuka sokkal hatékonyabban dolgozik – ez bizonyított tény –, mint a gyermektelen kollégája, mert tudja, hogy fél négykor le kell lépnie a bölcsibe a gyerekért), részmunkaidős állásokat ajánlanának fel, rugalmasabb időbeosztást, home office-t, akkor máris tennének egy jó nagy lépést afelé, hogy ez ne probléma legyen, hanem összefogás. 

Persze ehhez zsigeri szinten is változnia kell a szemléletnek. És hogy ez megtörténjen, azért tennie kell mindenkinek, egyéni és közösségi szinten is.”