Nem naplóztam, de először szeptemberben, Ron Werber stratégiájának élesítésekor éreztem, hogy nem sok közöm lesz már az LMP-hez. Mondom ezt úgy, hogy Werberrel soha nem találkoztam, soha nem beszéltem. Leigazolásakor nem kiabáltam tücsköt-bogarat rá, mert a megítélésében keményen benne van, hogy 2002 után a Fidesz rá próbálta vetíteni saját sikertelenségét, ezért diabolizálta. Amikor Werber nevéhez kötünk egy stratégiát, arról sem szabad megfeledkezni, régen rossz, ha egy párt politikáját a kampányguru csinálja, mert a felelősség mindig a döntéshozóké. De kétségtelen, hogy Werber olyan stratégiát kezdett el élesíttetni az LMP vezetőivel, aminek nem sok köze volt ahhoz, amibe én beletettem 8-10 évet. Elismerem, könnyen lehet, hogy ha nincs Werber, az LMP már a rajtkőre sem tud felállni a választáson. Úgy hírlett, megvan az a képessége, hogy fanatizálja az aktivistákat, a politikusokat, hitet tud teremteni – olyan, mint a futballedzők közül a néhai Verebes József.
Mit nevez Werber-stratégiának?
Botka László bukása után az egész MSZP-DK konglomerátum válságba látszott süllyedni, és a werberi stratégia – amelyet némileg igazságtalan csak az izraeli kampánytanácsadó nyakába varrni, de így könnyebb megfogalmazni – arról szólt, hogy az LMP söpörje le az MSZP-t és a DK-t a pályáról, és foglalja el a szavazóbázisát. Megkockáztatom, ebben Werber személyes beakadásai is is benne lehettek.
Ez a terv miért megy szembe azzal, amit az LMP-ről gondolt?
Egyrészt mert működésképtelen.