Orbán rendszere sérülékenyebb, mint amilyennek látszik

„Nem csak ürügy volt Szabó Szabolcs csatlakozása, amire hivatkozva otthagyta az LMP-t?

Igyekeztem a lehető legprecízebben fogalmazni a kilépésemkor. Szabó Szabolcs frakcióba lépése volt az utolsó csepp a pohárban. Az utolsó csepp kifejezést pedig az érti ürügynek, aki mindenképpen félre akarja érteni, amit írtam. Tehát nem Szabó miatt léptem ki, de ez koronázott meg egy ideje már tartó folyamatot. Szimbolikusan és tartalmilag is erős lépés volt, hogy a választók által elutasított neoliberális Együtt elnökségi tagját befogadja a képviselőcsoport.

A pártját valóban elutasították, de Szabó egy egyéniben megválasztott képviselő, amit az LMP-ből is csak egy politikus mondhat el magáról.

Ez így van.

És melyik volt az első csepp a pohárban?

Nem naplóztam, de először szeptemberben, Ron Werber stratégiájának élesítésekor éreztem, hogy nem sok közöm lesz már az LMP-hez. Mondom ezt úgy, hogy Werberrel soha nem találkoztam, soha nem beszéltem. Leigazolásakor nem kiabáltam tücsköt-bogarat rá, mert a megítélésében keményen benne van, hogy 2002 után a Fidesz rá próbálta vetíteni saját sikertelenségét, ezért diabolizálta. Amikor Werber nevéhez kötünk egy stratégiát, arról sem szabad megfeledkezni, régen rossz, ha egy párt politikáját a kampányguru csinálja, mert a felelősség mindig a döntéshozóké. De kétségtelen, hogy Werber olyan stratégiát kezdett el élesíttetni az LMP vezetőivel, aminek nem sok köze volt ahhoz, amibe én beletettem 8-10 évet. Elismerem, könnyen lehet, hogy ha nincs Werber, az LMP már a rajtkőre sem tud felállni a választáson. Úgy hírlett, megvan  az a képessége, hogy fanatizálja az aktivistákat, a politikusokat, hitet tud teremteni – olyan, mint a futballedzők közül a néhai Verebes József.

Mit nevez Werber-stratégiának?

Botka László bukása után az egész MSZP-DK konglomerátum válságba látszott süllyedni, és a werberi stratégia – amelyet némileg igazságtalan csak az izraeli kampánytanácsadó nyakába varrni, de így könnyebb megfogalmazni – arról szólt, hogy az LMP söpörje le az MSZP-t és a DK-t a pályáról, és foglalja el a szavazóbázisát. Megkockáztatom, ebben Werber személyes beakadásai is is benne lehettek.

Ez a terv miért megy szembe azzal, amit az LMP-ről gondolt?

Egyrészt mert működésképtelen.

Az gyakorlati kérdés, de eddig elvi problémákról beszélt.

Mindkettőről szó van. Egyrészt az, hogy az MSZP és a DK megroggyanni látszik, nem jelenti azt, hogy meg is hal. Elődpártjaikkal együtt novemberben lesznek százévesek, nagy utat tettek meg, sok mindent átvészeltek. Már ősszel mondogattam magamban, attól, hogy az LMP-ben ezt szeretnék, ezek a pártok nem tűnnek el egy csettintésre. Ez be is igazolódott. Karácsony Gergely leigazolása ráadásul az MSZP utóbbi 8-10 évének egyik legracionálisabb húzása volt. Ezzel a „Szél-offenzívát” lekezelték: találtak egy arcot, aki elfogadható azoknak a szavazóiknak, akik talán valóban az LMP felé fordulhattak volna. Ráadásul kiderült, hogy az LMP-nek nem nagyon van más mondanivalója azon kívül, hogy Szél-kormány meg Szél-terv. Így nem tudom elválasztani a kérdés hasznossági és elvi odalát. Még a társelnökségem idején felvetődött, hogy az LMP választási stratégiája arról szóljon, hogy a párt megcélozza az ellenzék vezető erejének pozícióját, ehelyett egy olyan stratégia mellett döntöttünk, amely a bérkérdést, egy társadalompolitikai víziót helyezett volna a fókuszba. A tisztán hatalomtechnikai elképzelés a vezető testületben egyetlen szavazatot sem kapott, ezt – tudomásom szerint –  azóta senki nem vizsgálta felül, a werberi stratégia mégis szembement a döntéssel. Ez pedig a magyar és az ellenzéki valóság teljes félreértése.”