A bukás

„Merkel bukását az osztrák és az olasz választások eredménye pecsételte meg. Mert ne áltassuk magunkat: a bukás – António Guterres szavaival élve – szükséges és elkerülhetetlen. Amikor a hétfő esti, három halálos áldozattal járó malmői lövöldözés után a svéd hatóságok leszögezik, nincs mitől félni, nem terrortámadás történt, csupán a szokásos hétfő esti, bűnbandák közötti leszámolás, akkor nyilvánvaló, hogy a tömeges bevándorlást pártoló politikai erők számára eljött a vég.

Hiszen az emberek maguk előtt látják az ellenpéldát: a hatékonyan működő magyar kerítést vagy az olaszországi kikötők lezárását a migránsokat már Líbiá­nál kimentő hajók előtt. A nyolcvanmilliós Németországtól ezer szállal függő tízmilliós Magyarország miniszterelnöke jelenti ma a kancellár Európa-politikájának ellenpólusát.

Eljött az a pillanat, amire soha senki semmilyen körülmények között nem gondolt volna: Angela Merkel kért találkozót Orbán Viktortól, nem fordítva. Odahaza, Németországban pedig nem Horst Seehofer hajlik meg Angela Merkel akarata előtt, hanem a kancellár hunyászkodik meg, amikor belügyminisztere ultimátumot ad neki.”