Emberileg csak mi maradtunk talpon

„A választási eredményt látva nem fordult meg a fejükben, hogy a magyaroknak nem fontosak azok az értékek, amiket az Együtt képvisel?

Az ember miért politizál? Ha az ember azért politizál, hogy úgy feküdjön, ahogy azt az emberek éppen elvárják, akkor én valóban megbuktam, mert nem sikerült úgy feküdnöm. Mi az Együttben nem azért politizáltunk, hogy megfeleljünk valakiknek, hanem valamiért, amiben hiszünk. Más kérdés, hogy ezt így nem tudtuk átadni.

Ugyanakkor nekem többet jelent a választási eredménynél, hogy az utána levő gyűjtés milyen eredményt hozott. Politikai célra Magyarországon ennyi pénzt soha senki nem gyűjtött össze Kossuth Lajos óta. Ez jelent valamit. Valamiféle igény arra a munkára, amit mi végeztünk, mégis csak van. Azt gondolom, hogy Magyarországnak igenis szüksége van a liberalizmusra, igenis szüksége lenne nyitottságra, igenis szüksége lenne egy befogadó politikára.

Mi lehet annak a magyarázata, hogy ekkora választási bukás után ennyi pénzt dobtak önöknek össze?

A taktikai szavazás nekünk nagyon rosszat tett. Elhitették és végső soron mi is elhitettük az emberekkel, hogy ránk nem érdemes szavazni. Nem azzal foglalkoztunk, hogy a magunk politikáját helyezzük előtérbe, azon voltunk, hogy valamilyen módon az együttműködést előállítsuk, egy nagyobb közösséget hozzunk létre a sok elaprózódott pártból. Nem sikerült, kudarcot vallottunk. Viszont ezt a törekvést értékelik a gyűjtéskor.

Naivak voltunk. Értem, hogy ezt bukásnak hívjuk. És valóban az politikai értelemben, emberileg viszont csak mi maradtunk talpon. Morálisan nincs még egy ellenzéki párt, amelyik helyt állt volna a választók előtt. Ezt ismerték fel végül az emberek.”