Nem maradt lehetőségem arra, hogy belülről győzzem meg az LMP-t

„Sor került az április 8. óta eltelt időszakban valamilyen szembenézős megbeszélésre, vitára ebben a témában?

Nem érzem, hogy sikerült volna szembenézni ezzel a kérdéssel. Lett volna még rá idő, de az is lehet, hogy ez kellemetlen téma. Én még az elsőfokú fegyelmi után is reménykedtem, hogy valamilyen formában ez megtörténik majd, átbeszéljük az ügyet, hiszen nem voltam egyedül ezzel az igénnyel, sőt nagyon is sokan támogattak.

Az újabb eljárás után azonban már nem maradt lehetőségem arra, hogy belülről győzzem meg a pártot. Megköszönöm az LMP-nek, hogy annak idején befogadtak. Az elmúlt években nagyon sokat segítettek, de azt hiszem, hogy én is tudtam segíteni a pártnak. Talán lehet mondani, hogy kölcsönösen hasznos együttműködés volt ez. Viszont annak idején, amikor a Fidesz szekszárdi képviselőjeként a korrupció elleni harccal kezdtem foglalkozni, hamar rá kellett döbbennem, hogy a Fidesz nem akarja támogatni ezt a munkát. Most pedig be kell látnom, hogy az LMP a jelen állapotában nem alkalmas arra, hogy támogassa ezt a fellépést.

Az LMP-frakció döntő többségéhez hasonlóan ön is listás képviselőként jutott a parlamentbe, a kilépés után mi lesz a mandátumával?

Remélem, hogy legalább azt az egy mandátumot, ami nekem jutott, az én munkámnak köszönhetően kapta meg a párt. Ezért meg fogom tartani a mandátumom. Persze függetlenként sokkal kisebb lehetőséghez jutok majd az Országgyűlésben, nem interpellálhatok, nem kérdezhetek napirend előtt, de mégis ad némi figyelmet és anyagi lehetőséget a munkához. Azt is látni kell viszont, hogy jelenleg  az ellenzék sikerének a kulcsát nem a Parlamentben őrzik, azt a Házon kívül kell keresni. Én a legutolsó napokig LMP színekben képzeltem el a jövőmet, ettől függetlenül nagyon sok nagyon értékes és fontos parlamenten kívüli személyiséggel volt szerencsém beszélni az elmúlt hónapokban Biztos vagyok abban, hogy – bár most talán úgy tűnik – egyáltalán nem maradtam egyedül. Ha úgy érezném, hogy magányos harcossá váltam, nem is csinálnám tovább. És persze remélem, hogy fogunk még az LMP-vel is együtt dolgozni – ahogy ők mondani szokták: – »ügyek mentén«.

Ön szerint milyen ügyekben lesz hajlandó a volt pártja együttműködni egy onnan távozó független képviselővel?

Azt próbáltam elmondani sokszor és sok fórumon, hogy az ellenzéknek cselekedni kell. Nemcsak lózungszinten emlegetni, hogy majd felszántjuk a vidéket, hanem tényleg oda kell tennie magát mindenkinek. Kommunikáció helyett a politikai cselekvés idejének kell eljönnie. A parlamenten kívülieknek és a bentmaradottaknak is három területre kell fókuszálniuk, azokra, amelyek még aggasztják a Fideszt. A Fidesz fél a megmaradt sajtótól, fél attól, hogy az uniós pénzeket nem tudja majd továbbra is kontroll nélkül ellopni, és fél a még valamennyire független bíróságoktól.  Ezzel a három területtel szeretnék foglalkozni, és vannak is elképzeléseim a konkrét lépések tekintetében. Ki kell harcolni, hogy törvény tiltsa meg a kormánypropagandát, ki kell kényszeríteni Magyarország uniós ügyészséghez való csatlakozását, hogy megszűnjön a korlátlan pénzutánpótlás. Ezekhez óriási ellenzéki munkára van persze szükség, szeretném például, ha az ellenzék összeszedne egymillió támogató aláírást az EU-ügyészséghez csatlakozás mellett. Harmadszor pedig a bírói függetlenség megnyirbálását kell megakadályozni. Sajnos a közigazgatási bíróságok terve még csak a kezdet. Az elmúlt napokban Handó Tünde már az ötvenes éveket idézően bizarr vádakkal kezdeményezett fegyelmit neki nem tetsző főbírókkal szemben. A bíróságok ügyében még nem is látjuk a teljes jövőt, de mind a korrupció ellenes harcot, mind az EU-tagságunkat illetően kulcsfontosságú területről van szó.”