Kedves mamahotelben élő fiatalok, szerintem fel kellene állnotok a fotelből, és elindulni!

„Kedves Fiatalok, akik még mindig a szülőknél! Szeretettel írom a soraimat. Olvastam a cikket a mamahotelről, és erre szeretnék reagálni.

Tényleg megértem ezeket a problémákat, elhiszem, hogy nehéz a helyzet, elolvastam az érveket az otthon maradás mellett, és mélyen átérzem, milyen az, amikor az embernek nincsen elég pénze és lehetősége ahhoz, hogy lépjen, és amikor az ember mögött nem áll olyan család, amelyik finanszírozni tudná az első lépéseket.

És mégsem tudok teljes mértékben egyetérteni veletek.

Úgy gondolom, a problémák ellenére mégis fel kellene állni a mama foteljéből, és elindulni.

Nem lehet egy egész életet úgy leélni, hogy mindig arra várunk, hogy minden passzoljon, pont minden jó és tökéletes legyen.

Nem élhettek le úgy egy életet, hogy féltek a változástól, attól, hogy az eddigi gondok után még nagyobbak jönnek, hogy nem mertek mozdulni, nyitni, lépni. Nem foszthatjátok meg magatokat a teljes önállóság és függetlenség fantasztikus élményétől.

Nem lehet úgy élni, hogy nincsenek terveink, nem sakkozunk a pénzzel, idővel, nem nézünk előre hónapokkal, évekkel, hogy jó lenne ez meg az, akkor megteszem érte ezt meg azt.

Ne keseredjetek meg már most, ennyi idősen, és ne éljetek helyhez kötve, úgy, mint a 90 évesek, akiknek jó része már tényleg nem tud mozdulni semerre.”