Történelmünk vasökle

„Minden történeti tanulság dacára tartja magát a sajátos pozitív előítélet önmagunkkal szemben, miszerint képesek vagyunk többre, mint amit egy Horthy-, egy Kádár- vagy egy Orbán-rendszer (nem nagyon különböző) egyensúlyi pontjai jelentenek. A progresszívok és a nacionalisták között csak a rezsimek megítélésében és »az igazi énünk« természetében van különbség, nem a közösségi illúzióinkban, miközben ezek a rezsimek és az egyensúlyi pontjaik sem különböznek annyira egymástól, mint hiszik. Mindegyik egyensúlyi pontja a piacellenes, antiliberális és antidemokratikus, alacsony hatékonyságú, ideológiai és álvitákkal, hazugságokkal és visszaélésekkel terhelt autokrácia. (...)

Illúzióim nincsenek, az viszont újra és újra meglep, hogy a történelmünknek milyen erős a szorítása. Képességeink genetikus (fejlődési) meghatározottságából nem mutatkozik semmilyen kiút, és az esetleges következő felíveléssel kapcsolatosan is elsőként az jut már eszembe: öt vagy tizenöt évig fog-e tartani és milyen lesz annak az autokráciának az arcéle, amely majd utána következik.”