Minden anya megérdemli, hogy jobb választ nyújtsunk neki az abortusznál

A jelenlegi trenden már csak azzal lehet segíteni, ha a társadalom megfizeti az anyaságot. Tehát nem a férfi (apa), hanem a társadalom: „Ismerjék el, hogy a gyereknevelés mindennapos, kőkemény munka, és még hétvége sincs!" https://divany.hu/szuloseg/2018/05/22/anya-gyerek-neveles-csalad-elmenybeszamolo/ Mármint nem a mostani segélyekre és gyereknek járó ellátásra gondolok, hanem arra, hogy a gyereknevelés normális foglalkozásnak minősüljön, amiért fizetés jár. Ehhez persze szükséges az ellenőrzés is, nem a felelőtlen alanyi jogon járó pénzosztogatásra gondolok, ami azt a fertőt eredményezi, mint a kutyáknál a szaporítótelepek. Ez nyilván nem támogatandó; ellenőrizni kell a munkavégzést; ahhoz, hogy bármit is ellenőrizni és számon kérni lehessen, szükséges oktatni azt. Azaz az anyaságot, a gyereknevelést iskolai tananyaggá tenni, mert csak azt lehet legitim módon számon kérni, amit korábban valaki megtanult, tehát tudnia kell, mint a közlekedési szabályokat is csak azért lehet számon kérni az autósokon, mert vizsgáztak belőle. A dolgok általában hosszú távon csak úgy működnek, ha ezt a három elvet betartják vele kapcsolatban: oktatás - ellenőrzés - jutalmazás. Jelenleg a felnövekvő generációk otthon nem tudják elsajátítani a gyerekneveléshez szükséges ismereteket, pontosan azért, mert évtizedek óta megszűnt a nagycsalád, és egyszerűen nem is kerülnek kisbaba, kisgyerek közelébe. Mire felnőnek, nem tudják, mivel jár a gyereknevelés. Az pedig egyáltalán nem valami magától értetődő, állati ösztön, rengeteg részletét be kell gyakorolni, meg kell tanulni, hogy gördülékenyen menjen, és ne akkor kelljen rájönni, hogy mi a teendő, amikor a gyakorló szülő szembesül a problémával. És fontos a jutalmazás, az elismerés is, az anyagi biztonság. Ehhez viszont ellenőrizni kell az elvégzett munkát, mert ugye nagy problémák lehetnek belőle, ha ez elmarad. Szerintem ez a megoldás a demográfiai válságra. Más eszközökkel szerintem nem lehet elérni tartósan jó eredményt.

Kik féltik a kényelmes életüket? A FÉRFIAK. Elmondom, hogy kerül valaki abortuszra általában: a szabad szex jegyében a nő és a férfi (a lány és a fiú) együtt járnak, szexelgetnek, és a lány teherbe esik. A legtöbb esetben örül neki, mert számára az anyaság egy izgalmas kihívás, sokkal izgalmasabbnak tűnik, mint mondjuk a tanulás vagy teszkópénztárosság. A napi robot nem olyan klassz, mint egy kisbabát fürdetni, altatni, öltöztetni, pelenkázni stb... a legtöbb nő szeretné ezt átélni, kiszakadva a szürke valóságból. Csakhogy amíg ő ezt csinálná, addig valakinek el kellene tartania őt is, a gyereket, is lakás kell és általában kocsi is hozzá. Az pedig nem előfeltétele a szabad szexnek. Már nagyon régóta nincs szó a "partiképességről", mint régen, amikor a szex előfeltétele a lánykérés volt, annak előfeltétele a partiképesség, és aki ebből kimaradt, annak maradtak a fizetős prostik. Mára addig fejlődött a világ, hogy minden lány ingyen prosti. És amikor teherbe esik, a férfiak/fiúk igen jelentős része azt mondja, nem hajlandó belemenni az apaságba, és nincs is semmi kényszerítő erő, ami erre rávenné. A nő/lány pedig egyedül maradva nem látja biztosítottnak a gyerekhez szükséges anyagi forrásokat, és mivel van legális lehetősége a gyerektől való megszabadulásra, hát meg is szabadul tőle. Mert ez sem bűn a mai társadalmi szokások szerint, ahogyan a szabad szex sem bűn. Régen a szabad szex is bűn volt. A fölösleges gyerekektől egyébként szerintem régen is megszabadultak, csak már a születés után. Az afrikai Omo-völgy bennszülöttjei például minden harmadik gyereket megölnek hét éves korukig, mert a közösség kapacitása nem bír el több éhes szájat, nem bírnak a végtelenségig szaporodni. De most vissza az abortuszhoz - azok legnagyobb része jelenleg a szabados szexualitás következménye. Mindenki tudja, hogy ez így van. És annak legfőbb oka, hogy feléljük a jövőt: senki sem gondol arra, hogy mire a gyereke felnő, "partiképessé" kellene lennie. De nem is gondolhat erre egy szülő sem, hiszen a legtöbben életük végéig nyögik az adósságokat, és örülnek, ha a gyereket (diákhitellel agyonsújtva ugyan), de legalább épségben felnevelik. Csupasz segg -> szabad szex -> abortusz -> down-kóros babák, negyven körüli anyák által megszülve, akik addigra jutnának el addig, hogy na most már aztán nem várok tovább.

Egy ismerősöm a harmadik babáját várta. Tudta az orvosa, hogy akarták a gyereket, mégis megkérdezte, hogy tudja-e hogy 30-on felül elköttethetné magát. Még jó, hogy nem beszélte rá egy abortuszra.

Csakhogy te ezt írtad! A commentjeidért nem vállalsz felelősséget? "Kádár idejében ez nem bizony lett volna lehetséges."