Sneider a senki földjén

„Így a Csurka István által megfogalmazott nemzeti radikalizmus, azaz a nemzeti érdekek és értékek védelme a globalizmus negatív hatásaitól, a magyar nemzet továbbélésének egyetlen útja. Ezt ismerte fel Orbán Viktor kormánya és pártszövetsége, ezért vállalta fel ennek az ideológiának a logikáját a hagyományos konzervatív és kereszténydemokrata értékek mellett.

Persze, mondhatni azt, hogy a Jobbik körül így elfogyott a levegő. De ez nem igaz. Ugyanis megvolt minden lehetősége Vona Gábornak és pártjának arra, hogy még erőteljesebben, a saját autonómiáját és identitását megőrizve, »ott maradjon«, majd továbbvigye Csurka örökségét, és konstruktív módon (ha kell támogatva, ha kell kritizálva), de szövetségi viszonyt építsen ki a Fidesz–KDNP-vel.

De nem ezt tette. Vona és néhány társa túl sokat akart. Pénzt, paripát, hatalmat és minden más földi javat. Ezért is indultak el a baloldal irányába, ezért is kezdtek kokettálni a baloldal vagy a liberálisok egy részével. Hisz úgy látták, hogy ott a senki földje van. Ott egyeduralkodók lehetnek. És valóban. Annyiban igazuk volt, hogy a balliberális oldal az elmúlt évek során, leginkább Gyurcsány Ferenc ténykedésének köszönhetően, elfoglalásra váró senki földje – terra nullius – lett. Annyiban viszont tévedtek, hogy ezzel olyasfajta morális hibát, mondhatni főbűnt vétettek a nemzeti radikális szubkultúrához tartozók szemében, amely ma már megbocsáthatatlan.

A Jobbik most ott tart, ahol négy éve. Azzal a különbséggel, hogy elvesztette a csurkai örökséget, a patrióta jelleget és a nemzeti radikalizmus alapvetését. Ezzel együtt pedig a nemzeti érzelmű emberek szimpátiáját, szavazatát; helyette kapott ugyan számos »régi balos« szavazót, de ezzel semmit nem lépett előre. Morálisan viszont megsemmisült.”