Nőügyi demagógia Brüsszelben

„Ha bevezetnék az Országgyűlésben vagy bizonyos szakmákban a női kvótát, az nem lenne-e a férfiakkal szemben egyfajta diszkrimináció? Nem beszélve az egyéb nemi identitásokról, amelyekre egy jogállamban még rákérdezni sem szabad. A nőknek a mai napig nehéz a munkavállalás és a családi kötelezettségeik összehangolása. Ezt enyhíti a kormány a bölcsődék, óvodák intézményrendszerének kiszélesítésével, a munkahelyre való visszajutás támogatásával.

Elérhető a családi otthonteremtési kedvezmény, a családi adókedvezmény és számos egyéb támogatás. Hazánk az elmúlt években szintén aktív lépéseket tett a nők elleni erőszak megfékezéséért is. Bevezették a távoltartás jogintézményének több formáját, a büntető törvénykönyvben a nemzetközi normáknak megfelelően módosult a zaklatás, az erőszakos közösülés tényállása.

A családon belüli erőszak megelőzésére és hatékony kezelésére nemzeti stratégia született. Magyarország egyedülálló, állami támogatással működő intézményrendszert hozott létre a nők védelmére. A nőket tehát egyre nagyobb védőháló veszi körül, bármennyire is másképp akarja ezt bemutatni – akár egy-egy szélsőséges eset kiemelésével vagy hazugságokkal – a neoliberális sajtó és az Európai Parlament. Hogy ismét egy hímsoviniszta viccel borzoljam a kedélyeket, le kell szögezni: már csak a férfiak elleni erőszakot kellene valahogy megoldani. Azért is, mert jelenleg Magyarországon több nő él, mint férfi. A súlyos halandósági mutatónk pedig nyilván az esélyegyenlőség kiharcolásában tanúsított igyekezetünk miatt állandósuló stressznek is köszönhető.”