Egy alternatív nyelvész bukása

„Immár jogerős ítélet mondja ki, hogy eredeti fordítójától lenyúlt szövegrészleteket használt a Két hollós nevű kiadó, amikor 2014-ben megjelentette Sajnovics János sok nyelvészeti vitát kiváltó alapművét, a Demonstratiót. Az »alternatív« tudományosság bukásának krónikája.

Plágiumgyanúsan, ráadásul eredeti jelentéstartalmából kiforgatva népünk turáni eredetének bizonyítékaként keringtetik mainstream és kevésbé mainstream fórumokon az egyik legjelentősebb XVIII. századi magyar nyelvészeti munkát – írtuk majd' négy évvel ezelőtt, 2014 szeptemberében.

A sztori röviden így néz ki:

♦ Sajnovics János Demonstratio c. munkája 1770-ben jelent meg latinul Koppenhágában.
Ez az észak-norvégiai (Vardö) utazás nyomán keletkezett munka az első, amiben tudományosan levezették (a lappok között szerzett tapasztalatok nyomán) a magyar nyelv finnugor rokonságát.

♦ Igen ám, de »akadémián kívüli nyelvészek« egy csoportja szerint Sajnovics a finnugor tézis atyamestere és cáfolója egyetlen személyben, mert művében (pontosabban annak második, nagyszombati kiadásában) van egy utalás arra, hogy a lappok valamikor a kínaiakkal egy népet alkottak. A kínai–lapp–magyar logikai soron pedig eljutnak a turáni nézetek igazolásáig.

♦ A Demonstratioról magyar fordítást először Vladár Zsuzsa nyelvész közölt kisdoktorijának mellékleteként 1989-ben, mely 1994-ben meg is jelent. Az ELTE egyetemi oktatója 2014 elején döbbenten tapasztalta, hogy a fordításából jelöletlenül átvettek és felhasználtak teljes részeket a Két hollós könyvkiadónál abban az évben megjelent Demonstrationál, melyet úgy hirdettek, mint ami „AZ UTOLSÓ SZÖG A FINNUGRIZMUS KOPORSÓJÁBAN”. A könyv rengeteg helyen kapható volt, a Demokrata hetilap hosszabb ismertetőt írt róla, »A lappok, akik kínaiak, azok magyarok« címmel.

♦ Miután a Válasz.hu először írt a plágiumgyanúról, Halasy-Nagy Endre – aki a Két hollósnál megjelent Demonstratiohoz tudományos szempontból igencsak meredek előszót írt – észrevételeket küldött cikkünkhöz, amit közre is adtunk. Ebből kiderült például, hogy Halasy-Nagy összekeveri Bárczi Géza nyelvészt Bárczi Gusztáv gyógypedagógussal.

♦ Vladár Zsuzsa nyelvész később beperelte a Két hollóst, hogy tüntessék fel a Demonstratio fordítójaként, legalább az előszóban szereplő idézeteknél.

Idáig az alapsztori. 

A közelmúltban hírét vettük, hogy a jogi procedúra néhány hónappal ezelőtt véget ért, méghozzá a fordító győzelmével.

A bíróság kimondta, hogy Két hollósék »megsértették a felperes személyhez fűződő szerzői jogát«. Emellett kötelezték a kiadót, hogy saját költségükön tegyenek az eredeti fordítót feltüntető pótlapokat a még megmaradt példányokba, és a honlapjukon is adjanak hírt a Vladár Zsuzsának igazat adó ítéletről.

(Utóbbi – vagyis a honlapos közlemény – amúgy a mai napig nem jelent meg.)

Megnéztük az ítéletet és a bírósági jegyzőkönyveket, amiből kiderül, hogy az előszóban elkövetett plágium mögött igencsak pitiáner magatartás állt: Halasy-Nagynak volt egy régi cikke, amiben Vladár Zsuzsa fordításából kiemelt idézetek szerepeltek, de hivatkozás nélkül. Ezt tették be változatlan formában előszónak 2014-ben a Brajer Flóra-féle fordítás elé. Vagyis a Két hollós kiadó és Halasy-Nagy azt a fáradságot sem vette, hogy a Brajer-fordításból aktualizálja a vonatkozó helyeket.

Vladár Zsuzsa panaszára Két hollósék egy elegáns húzással akár el is ismerhették volna a hivatkozás hiányát, és elnézést kérhettek volna, de a bonyolultabb utat választották: híveik előtt – különböző Facebook-felületeken – a finnugrizmus bírósági erőszakolásává, őstörténeti sorskérdéssé dagasztották az ügyet.

Egészen lehetetlen módon próbálták bizonyítani a bíróság előtt, hogy nincs is szó plágiumról. Az egyik verziójuk szerint a fordítások nem is Vladár Zsuzsától, hanem egy Angela Marcantonio nevű olasz nyelvésztől voltak, de kiderült, hogy Marcantoniónak nincs ilyen idézetet tartalmazó munkája. Aztán az volt a mondásuk, hogy a szövegek élőszóban hangzottak el Marcantoniótól egy budapesti konferencián, amit Halasy-Nagy felvett, de kiderült, hogy nem volt ilyen felvétel. És még sorolhatnánk a vicces bizonyítási kísérleteket.

A tárgyalási jegyzőkönyvekből sok színes adalék kiolvasható. Halasy-Nagy például azt állította, hogy a Demonstratio magyar fordítása tiltott, zárolt anyag volt az Országos Széchényi Könyvtárban – holott 1995 óta szabadpolcos, illetve nyolc másik könyvtárban is megvan.”