Amikor a liberális újságíró belerúg a melegekbe

„Én a magam részéről még nevettem is a kis IFA-plató és Lukácsi-fétissel megvert szerencsétlenen. Két fiam van. Kilencévesek, és mindkettő nagyobb, mint Boti. Ezért aztán a borsónyi Botikát meglátva, mindig kijön belőlem az apai ösztön. Szívem szerint megvédeném saját magától, a csúnya világtól, meg a nála sokkal nagyobb és a rá-teljesen indokoltan-mérges jobboldali újságíróktól.

Csak aztán az történt, hogy a homofóbia és a kirekesztés ellen harcoló liberális újságírónk hazaérvén, a túlzásba vitt kakaó fogyasztás következtében bátor netthuligánnak hallucinálta magát, és meg talált szólítani. Ezt is idézem: »fenyegetoztek, hogy lejon (…)meg az ongyulolo meleg balettancos, nem ugrik be a neve, es majd felismernek es jol kidobnak (..)« (sic!)

Rögzítsük!

A kedvenc liberális újságíróm, aki egy egész egzisztenciát épített arra, hogy a kirekesztő, Alföldi Róbertet buzizó, homofób magyarokról ír, simán lebuziz. Politikai alapon.

A liberális újságíró, aki engem/minket náciz, és magát antifának aposztrofálja, azért buzizik le, mert balettművész vagyok. Mondom: politikai alapon.

Itt tart ma az ellenzéki újságíró szakma. Ilyen szerencsétlen álszent bunkók írják az ellenzéki hírportálok cikkeit. Akik Havas Ferenc, Fülöp Viktor, Keveházi Gábor, Dózsa Imre és Seregi László országában megengedik magunknak azt a bátorságot, hogy egy balett-táncost azért buzizzanak, mert (jobboldali) balett-táncos. Ez ma a liberális újságíró szakma. Olyan emberekből áll, akik megölnék a jobboldali újságírókat, és akik buzizzák a balettművészeket. Esetemben mindkettőt.”