A külhoniak szavazójogáról

„Olvasom itt a fővárosi, értelmiségi, felvilágosult, tájékozott (sorolhatnánk az öndefiníciójuk további elemeit) ismerősök és ismeretlenek agymenéseit az újabb ellenségeikről, a határon túli magyarokról. Hogy azok nem itt fizetnek adót, mégis…

Na akkor tisztázzunk már valamit, ha már ennyire tájékozottak vagytok, okostónik!

A magyar állampolgár, bárhol él a világban jogokkal rendelkezik. Az állampolgársága okán. Ahogyan az amerikai állampolgár, a német állampolgár és az izraeli állampolgár is.

Ezek közé tartozik a szavazati jog. Ha van itthoni lakcíme szavazhat az egyéni képviselőválasztáson, az országos választáson, ha kisebbséghez tartozik, a kisebbségi listán, az önkormányzati választáson és az európai parlamenti választásokon is. Ha nincs bejelentett magyarországi lakcíme, akkor csak az országgyűlésin, listára leadott szavazattal, mert az kötődik az állampolgársághoz, nem pedig a lakhelyhez.

Egyszerűen az állampolgársága okán.

Ennek elfogadásához gondolom nem kell rettentően tájékozottnak és mélyértelmiséginek lenni. Vitatni viszont - látom - nagy divat lett.

Főleg az úgynevezett "emigránsokkal" összehasonlítani és logikailag össze nem érő láncolatokkal bizonygatni a romkocsmák félhomályában, hogy márpedig ez a diktatúra maga.

Akkor, hogy tényleg tájékozottak legyetek, felrajzolom a logikai láncot, gondolkodni fárasztó, de talán nem olyan nehéz…

Tehát van az “emigráns”, aki a jobb fizetés miatt, élve az Unió adta lehetőséggel külföldön dolgozik, több pénzért, mint amennyit itthon kereshetne. Na ez a - nyilván (bizonyíték mondjuk a szavazatszámok alapján éppen az ellenkezőjére van, de mindegy is) Orbán és diktatúraellenes, mert ti azt szeretnétek - szavazó bizony állampolgársága okán voksolhat levélben az országos listára!

Akárcsak a külhonba nem a jobb élet lehetősége miatt emigráltak. Csak az oda erőszakkal elszakított és állampolgárságuktól, egzisztenciájuktól, kulturális identitásuktól megfosztott honfitársaink.

Ennek egyetlen feltétele van még a kisszámú “politikai emigráns” esetében is, hogy legyen - egyébként ahogyan a törvény majdnem minden EU-országban előírja - a külhoni országban állandó lakcíme, itthon viszont ne legyen bejelentve. Hiszen nem itt él életvitelszerűen (természetesen, hogy az okostónik örökös vesszőparipáját is visszafogjuk egy kicsit a méneshez, ezek az “emigránsok” adót sem itthon fizetnek, ahogyan a határon túli magyarok sem, viszont nekik is járnak ugyanazok a magyar költségvetési juttatások, amik állampolgári joghoz és nem lakcímhez kötöttek).

Szóval ennyit a diszkriminációról. Ha nincs lakcíme, szavazhat levélben, igaz csak pártlistára. Ugyanúgy, ahogyan az erdélyiek, délvidékiek.

Akinek viszont van magyarországi lakcíme, többletjoggal rendelkezik, mert az egyéni képviselőválasztáson (és az önkormányzati, meg az EP-választáson is) részt vehet. Ezt viszont elvileg a lakóhelyén teheti csak meg, pont ugyanúgy, ahogyan bármelyik magyar állampolgár, aki itthon él, fizessen adót bárhol a világban (ez persze tök mindegy, de tudom, hogy belekeveritek). Ha éppen nincs itthon, akkor meg átjelentkezhet, mint bármelyikünk. Magyarországon egy másik város szavazókörébe, külföldön pedig a magyar külképviseletek bármelyikére. Egyszerűen azért, mert így tartható fenn csak a választások titkossága.

A levélszavazatokat ugyanis megszámolhatják külön, hiszen csak pártlistákra szólnak és az országos listás eredeményhez adódnak hozzá, így mindegy, hogy levélben jönnek-e be, mert nem sérül a titkosságuk.

Az egyéni mandátumra leadott szavazatot viszont úgy veszik figyelembe, hogy belekeverik az adott választókerület egyik szavazókörének urnájába az átjelentkezőktől érkező voksokat (hogy ne lehessen visszakövetni, ki adta le Londonban, ki Tapolcán, ki pedig Szombathelyen) és az egészet együtt számolják hozzá az egyéni körzet eredményéhez. Ezt levélben nem lehetne megoldani, mert sok külföldi helyről egy-egy szavazat érkezne csak (most azt hagyjuk, hogy már az egyéni szavazólap kipostázásánál nyilvánvaló lenne, hogy adott helyről hány szavazat érkezik és nem kellene sok ügyesség ahhoz, hogy megnézzék, azt kire adták).

Ennyike.

A margóra meg annyit, hogy a határon túli közel 400 000 regisztrált levélszavazó kb. 1-2 mandátummal járul hozzá a 199 fős Országgyűlés összetételéhez. Vagyis alulreprezentáltak, viszont jól kifejezi a szavazatuk, hogy a magyar állam az Alaptörvényben (és a gyengébbek kedvéért a ’89-ben módosított 1948-as Alkotmányban is) felelősséget vállal a határon túlra szakadt nemzetrészekért. Cserében ők bevándorlókkal, vagyis utánpótlással látják el Magyarországot, azt pedig a nagyon tájékozott okostónik kedvéért - hiszen úgy sem értenék - hagyjuk is, mennyivel járulnak hozzá a magyar kultúrális önazonosság, az identitás továbbéléséhez, a nemzetünk nagyságához (hogy csak Kányádi Sándor költészetét vagy Kós Károly építészetét említsük példaként).

És a margó után egyetlen gondolat. Az adófizetés terén például Antonio Banderas is rettentően jól teljesített tavaly, hiszen itt forgott a Picasso című film, ami után sok-sok forint folyt be (már csak az elfogyasztott üdítők áfájából is) a magyar költségvetésbe. Az idelátogató turistákat (idegenforgalmi adó, áfa) meg inkább hagyjuk is. Akkor most követeljük nekik a szavazati jogot?”