Farkasok a küszöbön

„Menjetek vidékre! A búzaföldekre, a tölgyesek árnyékába, a pincék homályába, a rianás partjára, a kazlak tetejébe, a dombok gerincére, a templomok tornyába. Zuckerberg veletek lesz. Olvashatta a paraszt, a falusi tanító, a plébános és az agrármérnök, hogy mi a liberális irány. Nem maradt le senki a legesélyesebb ellenzékiről, a »kire szavazzunk« kampányról, és hogy közös országnak hazudtatok néhány fővárosi kerületet.

Minden faluban ott voltak a plakátok, a videómegosztón a kampányfilmek, a közösségi oldalakon, a képernyőn, az újságban az üzenet: nemzethalál, gyászos sírhalom! A paraszt, a falusi tanító, a plébános és az agrármérnök minden információ birtokában döntött. Nem az ígéreteitekről. Nem a plakátjaitok igazáról. Nem a saját identitásválságotok valódiságáról. Nem arról, hogy lehet-e kormányozni egy szélsőbal–szélsőjobb koalícióban. Nem arról, hogy új definícióra érett-e a közös ország. A paraszt, a falusi tanító, a plébános és az agrármérnök a saját családja életéről döntött. A nemzete jövőjéről döntött. Döntött!

Ott volt a szavazófülkében harmincezer fiatal, aki az elmúlt években jutott földhöz a szocialista nagybirtokok romjain. Ott volt több ezer fiatal, aki a családi otthonteremtési kedvezménnyel építhet jövőt saját falujában. Ott volt az újranyitott iskolák tanára, a felújított templomok gyülekezete, a milliókkal többől gazdálkodó kistelepülési háziorvos és az ismét piachoz jutó több ezer kistermelő.

Nem hiszek az összeesküvés-elméletekben. Nem akarok hinni abban, hogy Brüsszel, hogy Soros György, hogy a 2019-es nagy európai vereségtől tartó, magát liberálisnak mondó világ bármit megtenne győzelme érdekében – hogy a polgárháború, a nemzetek szétszakíttatása sem túl drága. De ha kellett egy évtized, hogy beforrjanak december 5. sebei, mi kell majd ahhoz, hogy az egymás torkának ugró honfiak összebéküljenek azon a földdarabon, amit még Magyarországnak hívunk?”