Kedves Fidesz-szavazó!

„Fidesz vagy nem Fidesz? Ez volt a kérdés, amely megosztotta évtizedekig egységes táborunkat, és úgy tapasztaltuk: az egyazon politikai közösségbe tartozók közti, kezdetben árnyalatbeli különbségek az utóbbi években egyre mélyülő árokká szélesedtek. Legalábbis ami az érzelmeket illeti. Ezen a téren már-már nagyobb köztünk a távolság, mint az a kibékíthetetlen ellentét, ami a baloldali, liberális tábor legvérmesebb képviselőivel kapcsolatban sokáig egyként jellemzett bennünket.

Nem tagadom, mindezt – talán mások nevében is fogalmazhatok – úgy éltük meg, hogy köreinkből sokan elvitatják a jogot: viselt dolgaik miatt ne csak fenntartásokkal tekintsünk pártjainkra, de kifogásainknak hangot is adjunk. Mi több, azon társainknak, akiket mindezek után nem vitt rá a lélek, hogy ismét nekik szavazzanak bizalmat – akár azért, mert voksukkal kellő ellensúlyt kívántak támasztani a kormányzóknak –, nemritkán kérdőre, sőt felelőségre vonásban volt részük. És nyilván önök is okkal tesznek szemrehányást azoknak, akik nem kellő tapintattal képviselték kritikájukat, és esetleg hasonló személyeskedésre ragadtatták magukat.

Most mindennek vége, s április 8-án egyértelművé vált, hogy melyik álláspont nyert megerősítést: a kétharmad akkor is önmagáért beszél, ha kivívásának körülményei nagyon nem válnak a kormányerők dicsőségére.

A magunk részéről be kell látnunk: hiába tártuk a nyilvánosság elé, miként őrlődünk a kormány korszakos eredményei, illetve nem kevésbé jelentős hibái, bűnei közti feszültségében, szavunknak legfeljebb a fővárosban volt foganatja. A választások eredménye azt mutatja: az effajta igazság- és egyensúlykereső tépelődésnek a féktelen migránsozás okozta ricsajban az országban nincs tömegbázisa. Ellenkezőleg, Orbán Viktor kormánya minden korábbinál nagyobb felhatalmazást kapott a hatalom változatlan módon, avagy még harciasabban történő gyakorlására.

Amely lehetőség további, fokozott éberségre int bennünket, különösen a választások óta tapasztaltak fényében. Csalfának bizonyuló, de persze már megfogalmazásukkor is halvány reményeinkkel ellentétben ugyanis azt látjuk, hogy győzelemittas barátaink nem tudnak leállni. Míg korábban esetleg azt gondolhattuk – önök közül sokan ezzel biztattak is bennünket –, hogy a gátlásokat nem ismerő kampány csak úgymond kényszerű, nem pedig önként, kéjjel választott eszköz a „másképp nem megszólítható tömegek megnyerésére”, az utóbbi hetek rácáfoltak minden hiú ábrándunkra.”