Önök mindenben hazudnak, mint a vízfolyás.
„Kolléga Úr!
Önnel pénteken hosszabb interjút tett közzé médiuma, a 30 nyelven sugárzó közszolgálati Deutsche Welle német adása. Tudja, amelyet szintén az önök által szándékosan félretájékoztatott német adófizetők tartanak el, kötelező jelleggel. Ahogyan önök mondják, demokratikusan.
Interjúja témamegjelölése: »Sajtószabadság«.
Az öles cím: »Orbán Magyarországon gyűlöletet vet«.
Ahogyan az önöknél dukál: a „gyűlölet« szó használata szinte minden esetben kötelező. A címbe téve különösen imádják. Utána már mindenki várja a »populista«, »nacionalista«, »antiszemita«, stb. kifejezéseket. És ha a magyar miniszterelnökről van szó, akkor kötelezően a »jobboldali nacionalista« jelzőt neve előtt, miközben ugyanezen német sajtóban a Bajnai vagy Gyurcsány volt miniszterelnök előtt soha, semmilyen jelző nem állt, noha a magyar nép tudna önnek ajánlani egy csokorra valót jellemzésükre.
Olykor persze jöhet a »népnemzeti« jelző is, főleg, ha Magdalena Marsovszkyt idézik: a lényeg, hogy azonnal hitleresen hangozzék a cikk, mert akkor minden olvasójuk tudja, melyik irányba kell haptákba vágnia magát.
(...)
De önök mindenben hazudnak, mint a vízfolyás. Hányszor volt például hajlandó megírni azt, aminek naponta ki kellene szúrnia balliberális szemét, amikor egy benzinkúthoz, újságos standhoz vagy szupermarketbe megy és ott meglátja a hetilapok terén az óriási ellenzéki fölényt, ami ugyanolyan erős Magyarország legkisebb falvában is, akár a tévéállomások, akár az internet terén?
Kollégáihoz hasonlóan egyszer sem. Mert hazudnak éjjel, hazudnak nappal és olyan egyhangúan, ami szinte csak médiadiktatúrában képzelhető el, naponta adva igazat a szegény, elhunyt Udo Ulfkotténak.
Mondja, egyébként nem venné egyszer a bátorságot és Merkel kancellárt ha nem is varacskos disznónak, de tévedni képes vezetőnek nevezné? Mert akkor elhinnénk, hogy a Deutsche Welle és a Spiegel, ahová tudósít, nem a kormánya pórázán vezetett médium.
Máskülönben egy pillanatig se féljen. Ugyanis hiába biztatom a kormányt, hogyha már amúgy is az illiberális demokrácia megvalósításával vádolják őket, viselkedjen annak megfelelően. Nem fog. Ön sajnos még további évekig fog hazudozni Budapestről, egyfajta cselédként visszhangozva minden tényellenőrzés nélkül az itteni ellenzék legképtelenebb hazugságait is, akár valamennyi kollégája egy-két, kissé visszafogottabban tudósító újságírók kivételével, mint a BBC Nick Thorpe-ja vagy német kollégája, Boris Kálnoky.
És nyugtasson meg mindenkit: a CEU a 2022-ik évi választásoknál is itt lesz, noha én úgy hajítanám ki Budapestről, mint Václav Klaus tette csehszlovák miniszterelnökként Prágából anélkül, hogy az egészről egy szót is ejtett volna.
Ami pedig a migrációt illeti, próbáljon újságírói életében legalább egyszer elővenni a nem felülről dirigált józan eszét és tegye fel magának a kérdést: volt-e valaha a történelemben olyan eset, amikor egy országot azért büntetnek, amiért az nem akar valami jót, mint ahogyan egyebek között az ön Merkelje és Macronja állítja a migrációról?
És amikor a következő cikkét írja, csak az egyik kezével szalutáljon tudósítása leírásánál, mert akkor gyorsabban lesz túl azon a szövegen, amely valamennyi német fősodratú médiumban ugyanolyan irányzattal és szaggal jelenik meg.
Tschüss!”
„Magyarország méretét meghaladó erővel vagyunk jelen a világpolitika színpadán, ez pedig korántsem utal zavarra” – jelentette ki a Fidesz frakcióvezetője.
A konyhás fotó bizonyíthatóan hetekkel ezelőtt készült és a „srácok” sem voltak vele a hétvégén.
A tiszás jelölt-jelöltek elsősorban az a felső réteg, amely nemcsak politikai ambíciókkal rendelkezik, de amelynek Magyarországon kisebb vagyonkája, tehát valamekkora szabadsága és mozgástere is van hozzá, hogy belépjen a politikába.
Zavarba ejtő lelkesedéssel dicsérte Orbán Viktor futballpolitikáját, mondván, mindaz a példaértékű segítség, amelyet a magyar kormány közismerten a sportnak ad, a következő nemzedék egészségében, szemléletében, inspirációjában, versenyképességében térül meg többszörösen.
De sose feledjük azt a szégyent és csúfságot, hogy a feleségét akarta »csak« zsarolni, hogy maradjanak meg az állásai.
Szívrohamok, mentális egészségügyi problémák, trópusi betegségek – a globális felmelegedés egyre nagyobb fenyegetést jelent világszerte. A klímaváltozás hatása fokozatosan minden ember életébe begyűrűzik.
Washingtonban egyre valószínűbbnek tartják, hogy a kemény nyomásgyakorlás után diplomáciai csatorna is nyílhat a venezuelai vezető felé.
