Naivságnak tűnhet, de régebben nem gondoltam volna, hogy a lapok tulajdonosai egyáltalán tényezők lennének, mert az újságírói munka számít.
„A Magyar Nemzet volt számomra mindig »a napilap«, az édesapám is erre fizetett elő. Fiatalkoromban sokáig nem is gondoltam volna, hogy ezen kívül létezik más lap is. Nagyon tetszett, hogy még a rendszerváltás előtti időszakban is képes volt megőrizni valamit a konzervatív, polgári szemléletmódjából. Csak azt tudom remélni, illetve kívánni, hogy ne szűnjön meg; akik képesek, azok tegyenek meg mindent a lap megmaradásáért! Naivságnak tűnhet, de régebben nem gondoltam volna, hogy a lapok tulajdonosai egyáltalán tényezők lennének, mert az újságírói munka számít. A lap helyzete mutatja, hogy az elvégzett munka ellenére mi történhet. Akkor érezhetjük majd az igazi sajtószabadságot, ha egy újság fellapozásakor nem kell a kormány és a média viszonyában olvasnunk a cikkeket.”
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Az sem derült ki, hogy a visszaküldöttek között mennyi az „anyázás”? Vagy mennyi a pornograf rajzokkal díszített?
A fitneszguru nem ért egyet a Tisza által tervezett SZJA-emeléssel.
A formátumot annak ellenére tették nyilvánosan elérhetővé, hogy a tesztelés során számos hibát találtak.
Remélhetőleg ez fordulópontot jelent hányatott idényében.
