Bevetették a nehéztüzérséget Orbán ellen: Lendvai és Csillag akcióba lendült
Kikészültek a balos megmondóemberek.
Az egyik alapkérdés, honnan is indult a Fidesz-kormány.
„Sorozatban keresnek meg jó barátaim, a korábban a kormányhoz közel állt lapok, médiumok hűséges, gyanútlan fogyasztói, hogy hát akkor most kire is kell szavazni? A jelenség láthatóan nem elszigetelt, ezért szeretnék vívódó polgártársaimnak némi segítséget adni döntésükhöz, mégpedig a kritikusan gondolkodó elmék kedvéért csupán szikár tényeket felsorakoztatva, illetve ellenzéki vagy ahhoz közel álló kútfőkből merítve.
Az egyik alapkérdés, honnan is indult a Fidesz-kormány. Elfogulatlan állapotjelentést nyerhetünk erről a baloldal egyik legfontosabb elméleti háttéremberétől, Pogátsa Zoltántól, aki az Új Egyenlőség, a legjelentősebb baloldali think tank szerkesztőbizottságának elnöke és főszerkesztője, Botka László egyik fő ideológusa és tanácsadója. Az Új Egyenlőség elemzéseit sorozatban hozza a Népszava hétvégi melléklete, így Pogátsa pedigréje kétségbe nem vonható. Nos, szerinte 2010-ben katasztrofális volt a helyzet. Gyurcsány Ferenc egy gazdasági Hirosimát hozott létre, s nemzetközi kutatások által bizonyítottan az egész EU legigazságtalanabb társadalmát. (...)
Bruszt László, a CEU tanára szerint szélsőséges az ellenzék ideológiai és szervezeti megosztottsága, és nem rendelkezik azzal a stabil kapcsolati hálóval, amin keresztül gyorsan és hatékonyan tudná rendezni elkerülhetetlen konfliktusait és a közös célnak alárendelni az egyes pártok stratégiáit. Hack Péter volt SZDSZ-képviselő nem lát senkit az ellenzéki kormányfő-jelöltek között, akit alkalmasnak tartana az ország vezetésére. Nem gondolja, hogy az lenne a legrosszabb, ha a Fidesz maradna hatalmon. Ennél rosszabbnak tartja »azt a káoszt, ami egy kormányzásra képtelen ellenzéki többség esetén fenyeget«.
Végül, Pogátsa Zoltán múltelemző szavainak párjaként álljon itt Goldperger István nyugdíjas baloldali közgazdász, egykori tervhivatali munkatárs (a Népszavában közölt) becsületes reflexiója: »a kormányváltást akarók jelentős részének tartózkodása a demokratikus ellenzék egyes politikusaitól és pártjaitól, valamint e pártok egymás iránti bizalmatlansága éppen abból a félelemből táplálkozik, hogy egyesek a múltat hoznák vissza, amiből a társadalom többsége nem kér«.”