Antiszociális rehabilitáció: a 22-es csapdája

„Most a sok pénzért felújított lakások egy ideig még állhatnak üresen, aztán vagy lebontják az egészet, vagy eladják egy befektetőnek. Végül is az átgondolatlan lakásgazdálkodás e nyers logikája vezetett a hazai közösségi bérlakás-állomány megszüntetéséhez is. Itt azonban – szemben a Hős utcai volt szükséglakás-teleppel, ahol ugyanez az önkormányzat képes volt privatizálni a nincstelen bérlőknek a 28 négyzetméteres, komfort nélküli szoba-konyhákat – már egyszerűen csak arról van szó, hogy menjenek a bérlők, ahova tudnak.

Kőbánya és nem csak Kőbánya többi ilyen helyzetben lévő önkormányzati bérlői cseppet sem érezhetik biztonságban magukat. A végjátszma jelenlegi játékszabályai nem nekik kedveznek. Marad az elkeseredés, a reménykedés, a félelem. Akik úgy érzik, hogy már nincs mit veszíteniük, nincs hova hátrálniuk gyerekeikkel együtt, azok megpróbálják a lehetetlent: védeni jogaikat és maradék egzisztenciájukat.”