A polgárháború szélén táncol Amerika, sorsdöntő választás előtt áll az ország
Az Egyesült Államokban forrnak az indulatok, az elnökválasztás csak tovább fokozhatja az ellentéteket.
Az egykor virágzó gyulai zsidóság, amelynek döntően nagy részét Auschwitzban módszeresen legyilkolták, méltányosságot érdemel.
„Gyula városa 20 millió forintot nyert el a Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítványtól, hogy rendbe hozza a gyulai zsidó temetőt. A Holokauszt miatt az egykor virágzó gyulai zsidóság eltűnt. Ma sem gyulai zsidó közösség, sem hitközség nincs a békési fürdővárosban. Sok adóssága van a városnak az ártatlanul elpusztított gyulai zsidó emberekkel szemben. Megőrizni emléküket, ismertetni tevékenységüket, megtanítani, hogy milyen szerepet játszottak egykor a város életében. És rendben tartani végső nyugvóhelyüket. Erre mondott nemet a Jobbik gyulai képviselője, Csengeri Lajos. Ez, megítélésem szerint, elfogadhatatlan.
Mindez a gyulai képviselő-testület legutóbbi ülésén történt, ahol nem szólalt fel a Jobbik képviselője, így ott nem is indokolta döntését. Utóbb derült ki, hogy ezt megelőzően az egyik bizottsági ülésen azzal érvelt a gyulai zsidó temető rendbetétele ellen, hogy abban nem vállal anyagi hozzájárulást a temető tulajdonosa, a MAZSHISZ, másrészt a pályázat 10 éves fenntartási kötelezettséget ró Gyula városára. Ez – Csengeri Lajos szerint – súlyos adófizetői terheket ró a jövőben az önkormányzatra.
Mindez már önmagában sem igaz, de vegyünk előre más szempontokat és érveket! Lehet-e, szabad-e a Holokausztban megsemmisített közösség emlékezetét csupán pénzügyi és költségvetési kérdésként kezelni? Semmiképp sem. Elhallgatható-e az, hogy az elmúlt közel 30 évben a temető tulajdonosa megközelítően 5 millió forintot fordított a gyulai zsidó temetőre és gondnoka révén, ahogy tudja, rendben tartja ma is? Semmiképp. Véka alá lehet-e rejteni, hogy a rendszerváltás óta a mindenkori gyulai önkormányzat összesen alig pár százezer forinttal támogatta a temető állagmegóvását? Semmiképp. Félresöpörhető-e az az érv, hogy egy fontos gyulai emlék, egyben egy fontos gyulai ingatlan, a zsidó temető rendbehozatalára 20 millió forint „ingyen pénzt" kap most a békési fürdőváros? Semmiképp. Figyelmen kívül hagyható-e, hogy a csaknem teljes rehabilitáció utáni 10 évben a gyulai adófizetők pénzéből fenntartásra ennek az összegnek a töredékét kell csak költeni? Semmiképp.
A pénzügyi és költségvetési érvelés azért is hibás a zsidó temető esetében is, mert ezek alapján egyetlen helyi fejlesztésre sem szabadna pályázni. Ugyanis az Európai Uniótól vagy hazai költségvetési forrásokból megvalósult projekteket majd a jövőben fenn kell tartani. (Aligha szorul bizonyításra, hogy egy felújított temetőnek a fenntartási költsége lényegesen kevesebb, mint egy rendbe hozott kastélynak vagy várnak.)
Az egykor virágzó gyulai zsidóság, amelynek döntően nagy részét Auschwitzban módszeresen legyilkolták, méltányosságot érdemel. Utódként is sok felelősségünk van abban, hogy az ártatlanul meggyilkolt zsidó honfitársaink emlékét megőrizzük, egyben elismerjük, hogy annak idején a helyi és a magyar közigazgatás megbocsáthatatlanul nagy segítséget adott a náciknak a megsemmisítésükhöz.
A gyulai zsidóság az 1900-as évek elején élte virágkorát, amikor a 12 ezres város 1100 zsidót tudott sorait között. A Holokauszt évére, 1944-re számuk 900-ra csökkent. Az őket is szállító vagon 1944. június 27-én ért be a megsemmisítő táborba. Még aznap elgázosítottak minden 14 év alatti gyermeket és minden 60 év feletti felnőttet. Így Gyula mindenkori történelmének legnagyobb veszteségét ezen a napon szenvedte el. 1944. június 27-én 250-300 gyulai ember halt meg, gyermekek és idősek. Auschwitz felszabadulását nem sok gyulai érte meg. Ez döntő szerepet játszik abban, hogy ma a békési fürdővárosban nincs zsidó közösség.
Csengeri Lajos kérdésemre azt válaszolta, nem faji előítéletek miatt, hanem költségvetési okok miatt döntött a nem mellett. Véleményem szerint ez nem pénzügyi kérdés, de ha az volna, akkor sincs igaza. Másrészt több mint elgondolkodtató, hogy az adófizetői szempontok éppen a gyulai temető rehabilitációjánál váltak döntően fontossá neki. Holott a projekt egyetlen fillér önerőt sem igényel. A történet jelzésértékű lehet abból a szempontból is, mennyire őszinte és elfogadható a Jobbik cukiskodása és középre húzása.
A többség támogatta a gyulai zsidó temető felújításáról szóló előterjesztést, így a jobbikos képviselő nem szavazata sem gátolja a programot. Csak éppen súlyosan jelzésértékű. Mindezeket a szempontokat, néhány nappal a választás előtt, ajánlom a választók figyelmébe. ”