Mi a magyar most?

Na, pontosan ez az a pökhendiség, gőg, mucsaizás, amely miatt az emberek minden botrány ellenére is szavaznák inkább a FIDESZ-re, mint a b. ferenc attilákra. A szerző úgy gondolja, hogy csak neki lehetnek álmai, a mi dolgunk pedig az, hogy ezeket az álmokat megvalósítsuk neki. Hát nekünk is vannak álmaink. A Simicska-zsoldosok pedig mehetnek tányért mosogatni, akár Londonba is. Másra úgysem jók.

Zsúrpubi = Simicska Ádám. Annyit se tanult meg Orbántól, amikor a papával még jóban voltak, hogy a választókat nem sértegetjük? Szánalmas toporzékolás amúgy a cikk (jó, kell nekik a gyászmunka).

Tévedés. Én pl. elsősorban azért szavaztam a Fideszre, mert nem akartam "progresszív adózni", nem akartam a Csok és a Kata eltörlését. Nem akartam kétszámjegyű alapkamatot és inflációt, valamint a visszavásárolt cégek újbóli rablóprivatizálását. Elsőre úgy ennyi. Lenne még.

"A magyar ember ma se nem demokrata, se nem szabadságszerető, hanem egy migránsoktól rettegő, megvezethető szolga." Ez a lehető legostobább reakció egy vesztes részéről - ha tényleg "demokrata". Drága egyetlen magyarországi ellenzék(iek)! Sokszor leírtam már - néha kicsit "anyázós" hangulatban -, hogy a választópolgárok számára a "nemorbán" nem tud hiteles ellenzéki alternatíva lenni! (Oké a fidesznek 2010-ben bejött, de csak azért mert böszméink tényleg annyira elkúrták, hogy ez is elég volt. De ebből nem következik az, hogy ez lenne minden idők a legjobb ellenzéki stratégiája.) Egy példa (talán így könnyebb megérteni): Ha egy országban a szavazásra jogosultak 40%-a egyértelműen kifejezi egyirányú akaratát (mondjuk, hogy ne az országon kívül döntsék el, kiket is telepítsenek oda be), akkor bármilyen politikai erő - amely továbbra is demokratikusnak és hitelesnek akar látszani, egyetlen dolgot tehet: Elismeri az emberek akaratát és annak megfelelően cselekszik. Még akkor is, ha történetesen nem ért vele egyet. Nem pedig - akár jogos - kifogásokat keres (pl. érvénytelen volt), csak mert "hülyeorbán". Sőt, tovább megyek. Ha azt szeretném hogy a választók elhiggyék, tényleg fontos nekem a "nép akarata", ezek után az alkotmányba beemelést is meg kellene szavaznom, akár azzal a megjegyzéssel, hogy szerintem ez nem olyan fontos, de a "nép akarata előtt meghajtom a fejem". Bármilyen ettől eltérő politikai reakció csak azt az érzést okozza a választóban - nem csak a hárommillióban (az a bizonyos 40%), hanem azokban is, akik nem, vagy éppen ellene szavaztak (és még csak az sem kell, hogy tudatosodjon bennük) - hogy "ezeknek" - mondjanak bármily szépeket is - nem a nép akarata a fontos, hanem valami más. Így aztán a szavazófülkében állva nem fogják úgy érezni, hogy nyugodt szívvel rájuk bízhatják az ország sorsát. Különösen sorsdöntő időkben. Ezt kéne egyszer már megérteni, kedves ellenzékiek - ha tényleg "demokraták" volnátok!