Nyertünk, de ha vesztettünk volna is maradok – avagy ellenzékből is lehet szeretni a hazát

„De ami történt, megtörtént. Így is nyertünk. Úgy is, hogy minden ellenkező híresztelés ellenére a balliberális média elérése az online térben több, mint a duplája volt a jobboldaléhoz képest. És úgy is, hogy ballib ismerőseink négy – de inkább nyolc – éve »agymosottaznak«, »fideszbirkáznak« minket. Gőgösen, nagyképűen, bicskanyitogatóan. És mi valóban birkák vagyunk. Abban az értelemben mindenképpen, hogy birkatürelemmel hallgatjuk a gusztustalan minősítgetéseiket. Láttuk, miket irkálnak rólunk ők, akikről pontosan tudjuk, hogy napi két 444 és napi három Index cikkből tájékozódva mondják meg a tutit. Nem haragszunk rájuk. Csöndben hallgattunk, és jó keresztény emberekhez méltón nem ültünk és ülünk fel a provokációknak.

Nem rossz emberek ők… Csak tudatlanok, tájékozatlanok, megtévesztettek. Elhitték, amit Soros 444-e hazudik. És sokkal, de sokkal kevesebben vannak, mint mi. És mi már hozzászoktunk, hogy ilyenek.

Minden győzelmünk idején, a vesztes ballibek pökhendien, fölényeskedve, otromba szavakkal minősítettek minket butának, agymosottnak, mucsainak, primitívnek. Mi pedig minden alkalommal bölcsen, de dacosan hallgattunk, majd elmentünk szavazni. Most is!

És nyertünk. Harmadszorra is nyertünk kétharmaddal.

Ha pedig vesztettünk – mert ilyen is volt – mi sosem agymosottaztuk le az országot, mi sosem mondtuk, hogy hülye minden szoclib szavazó, és mi elhagyni sem akartuk Magyarországot, csak mert a jobboldal elvesztette a választást.

Mi ellenzékből is szerettük és szeretjük a hazánkat.

Büszke vagyok a közösségemre, hogy ilyen. Nem pedig olyan.

Értetek pedig, akik naponta gyaláztok engem, családomat, rokonaimat, és mindazt a 2,6 millió embert, aki a kormánypártra szavazott  – imádkozni fogok továbbra is.”