Amit tudnod kell az LMP-ről

„Magától értetődő a világ összes demokráciájában, hogy ha egy párt elveszíti a választást, akkor az azért történik, mert támogatottságban gyengébbnek bizonyult ellenfelénél — avagy ellenfele erősebb volt. Általában egy óvodásnak sem nehéz elmagyarázni a választások értelmét: az nyer, akinek több szavazója van. (Nem sok érv szólna egy olyan rendszer mellett, ahol a kisebb támogatottság jelentene győzelmet.) Ezzel le is lehetne tudni a kérdés megválaszolását: miért nem történt 2018-ban Magyarországon kormányváltás? De e nyilvánvaló okokkal az ellenzéki szavazók egy érthető módon depresszióba esett része nem képes szembesülni. A gászmunka még hátra van, ezt szeretnénk most segíteni. Ezért magyarázatra szorul a legegyszerűbb összefüggés is: a Fidesznek egyszerűen több szavazója volt — 2018-ban 2 574 900, ami számtanilag több, mint a parlamentbe jutott ellenzéki pártokra leadott szavazatok száma összesen —. (Ami nagyjából megegyezik a legtöbb közvéleménykutatás előrejelzésével (kb. 50%), ami alapján a kampány során azt jósoltuk az ellenzéki csodafegyvernek kikiáltott koordináció meg fog bukni — ez már részben kampány során egyre világosabbá vált és végül a választás napján be is következett.) 

A minden más értelmes témát túlharsogó jelöltvisszaléptetési görög drámában a Jobbik ugyan csak nevető harmadikként vett részt (mindenütt állva maradt és csak egy helyen győzött, akár az LMP — akik négy nyerhető helyen is visszaléptek). Viszont az LMP-n belül súlyos dilemmákat és kritikusan heves vitákat kiváltó négy visszalépés mégis kevés volt — nemcsak a balliberálisok szőrös kőszívének megolvasztásához, de az ellenzéki pártok győzelméhez is. Számos helyen nem tudott nyerni a jelentős támogatásokkal induló ellenzéki jelölt, máshol meg anélkül is, ami önmagában tanulságos. Sokkal inkább voltak fontosak tehát a választókerületek sajátosságai és a jelöltek erőssége. Ami sikerült a Belvárosban Csárdinak, az nem sikerült Szélnek Keszin — nem a Kutyapárton vagy a Jobbikon múlt, a választók nem a pártok hitbizományai. De pl. a Bauer-körömszalon szolgáltatásaira sem mutatkozott elsöprő kereslet az egyre polgáribb XII. kerületben. Az LMP vagy a Momentum jobboldalibb szavazói számára, ha épp az egyik legszimpatikusabb fideszes, Gulyás Gergely már nem is, de egy kellemes, tavaszi séta a Normafán sokkal vonzóbb, mint a DK-ra való szavazás. Ezt mutatják a szavazóköri adatok: az LMP listán jóval több szavazatot kapott, mint a DK, szavazói fele viszont átszavazott Bauerre. Így megy ez egy demokráciában: a választók döntenek, nem az MSZMP-KB. Aki tudott az LMP-Momentum táborból egész biztosan orrbefogva, de besegített a politikai dinoszaurusznak. Viszont minden választótól ez nem elvárható. Tisztelnünk kell a döntésüket.

Nem mentette volna meg tehát a visszaléptetés sem Bauer Tamást. És úgy tűnik még egy mosógép is versenyképesebb jelölt Egerben, mint az egyébként legkevésbé-szélsőjobboldali szélsőjobboldali politikus, Mirkóczki Ádám. El kell fogadnunk a szavazók akaratát, ez a demokrácia lényege: akármelyik pártra is voksoltak. S még az sem igaz feltétlenül, hogy azok a szavazók, akik nem kívántak az MSZP-DK-Jobbik körüli koordinációban részt venni, ne akartak volna kormányváltást: csak éppen _NEM_ Gyurcsányékkal és a neonácikkal képzelik azt el. A Jobbik nem volt képes áttörni a 20%-os üvegplafont, hajszállal rosszabb eredményt ért el, mint négy éve; míg az MSZP-DK összesítve óriásit zuhant: arányaiban 30%-nyit estek vissza. Miként pályázhatott akár az MSZP, akár a Jobbik komolyan kormányváltásra? Új szavazókat egyedül az LMP és a Momentum tudott bevonzani az ellenzék számára. Egy MSZP-nyi szavazótábor voksolt valami másra, mint az MSZP-re és a Jobbikra. Ez azt jelzi, hogy az MSZP felett elmúltak az évek és nem látszanak visszatérni a rég elprivatizált SZOT-üdülőkben töltött nyarak emlékei sem. Nem csak a szélsőjobb, de egy "Új Pólus" is fölébe nőtt az utódpártnak. Viszont a Jobbik sem látszik beérni — Simicska pénze és kiszivárogtatásai sem voltak elegek egy kis előrelépéshez sem — néppártosodás ide vagy oda: s valószínű akár Vonával, akár majd Vona nélkül...

A kormányváltáshoz nem több visszalépő ellenzéki jelölt kell, hanem több ellenzéki szavazó.”