Le a Nőnappal!

„A mi kormányunkban nulla a nők száma, a parlamentben kevesebb, mint tíz százalék az arányunk. És bár az egyetemi hallgatók között többségben vannak a lányok, a végzettek között, szakmáktól függően, néhány százalék a nő vezető. Például, a döntő többségükben nőkből álló tanári karokban jelentős számokban férfiak az igazgatók. Sőt, az orvosok között is hasonlók az arányok.

Na ugye!, mondhatják a nemzetközi nőnap védelmezői. Mégis csak szükség van a figyelem felkeltésére. Igen, persze, figyelni kell a helytelen jelenségekre és folyamatokra. De nem egyetlen nappal túllépve az év többi 364 napjának problémáin. Fiatal éveim óta (és ez több évtizedet és több társadalmi berendezkedést jelent) küzdök a nők egyetlen napi megünneplése ellen. Igaz, vannak szép és fontos ünnepi megemlékezések számosan, mint mondjuk az Anyák Napja. Csakhogy rendes ember az édesanyját egész évben szereti, tiszteli, ha kell, támogatja. De a nőnappal, és ez nagyon is valósnak tetszik, az egész év ki van fizetve.

Nem, nem kell a nőnap, nem kell az egynapos ünnepelgetés, a hervadt virágok és a politikusok dagályos köszöntői. Legyen az egész év, mind a 365 nap (szökőévben plusz egy) mindenkié, nemétől függetlenül. Vállaljuk bátran, hogy elődeink már sokat elértek, de napjainkra nincs már szükség további gyermeteg ünneplésekre, »no, ezt is letudtuk« sóhajra az ünneplők részéről. Mára már legyünk valóságosan egyenlők! Nemcsak egyenjogúak, mert az már létezik, alkotmányban, törvényekben, hanem egyenlő esélyekkel élők, egyenlő munkáért egyelő bért elérők, egyenlők a család fenntartásában, egyenlők a politikai karrierben és a munkahelyi előrejutásban. Ehhez pedig nemhogy nem elég egyetlen ünneplő nap az évben, hanem erős és szigorú, mindennapos társadalmi rend kell. Ezért hirdettem a gondolatokat már fiatalon is, és ezt érzem ma ténylegesen megvalósíthatónak.

Haljon meg a király, az egynapos álságos ünneplés! És éljen a király, a valódi egyenlőség!”