Az életről

„Az emberiség évmilliókon át úgy élt, mint az állatok. Aztán történt valami, ami elszabadította a képzeletünk erejét. Megtanultunk beszélni és megtanultunk hallgatni. A beszéd lehetővé tette, hogy átadjuk egymásnak az ötleteinket, és lehetővé tette, hogy együtt dolgozzunk a lehetetlen kidolgozásán. Az emberiség legnagyobb eredményei beszélgetés útján születnek, a legnagyobb hibái pedig azáltal, ha nem beszélünk. Nem szabadna így lennie. A legnagyobb vágyaink is valósággá válhatnak a jövőben. A rendelkezésre álló technológiával a lehetőségeink határtalanok. Csak meg kell bizonyosodnunk róla, hogy beszélünk.”

„Az agyamra számítógépként tekintek, ami egyszer majd leáll, ha az alkatrészek meghibásodnak. A hibás gépek nem kerülnek a mennybe vagy a túlvilágra, ez pedig egy tündéri történet azok számára, akik félnek a sötétségtől.”

„Mindig a csillagokra nézz és soha ne a lábaidra. Próbáld megérteni, hogy mit látsz és csodálkozz el rajta, mi hozhatta létre a világegyetemet. Bármennyire is nehéznek tűnik az élet, mindig tehetsz valamit és mindig sikeres lehetsz valamiben. Fontos, hogy soha ne add fel.”

„Az elvárásaim 21 éves koromban nullára csökkentek. Azóta minden egy bónusz volt az életemben.”

„49 éve abban a tudatban élek, hogy idejekorán meg fogok halni. Nem félek a haláltól, de nem sietek a halálba. Még rengeteg dolgom van.”

„Mi csak egy fejlett majomfaj vagyunk egy nagyon átlagos csillag kis bolygóján. De megérthetjük az univerzumot. Ez tesz minket különlegessé.”

Stephen Hawking, világhírű elméleti fizikus szerdára virradóra hunyt el cambridge-i házában 76 éves korában.