A szabadság nagyon fontos: hogy a saját magam által felállított kereteken belül (hűség, ne bántsak meg másokat, ne felesleges státuszszimbólumokra költsek, és így tovább) nyugodtan azt tehessem, amihez kedvem van. Senki ne cseszegessen, hanem kölcsönös tisztelettel, egymást segítve éljünk együtt.
Ezen a női beszélgetésen az is felmerült: hogyan nevel a konzervatív? Nem tudom, hogyan nevelek, de remélem úgy, mint anyukám, hiszen elvileg alapból a mintákat hozom. Ha úgy, mint anyukám, akkor jó, és ezzel megnyugodtam. A kislányom kardozhat, autózhat, viszont sokszor mondom neki, hogy legyen úrilány, ami udvariasságot, tiszteletet és finom viselkedést jelent.
Nem mondom, hogy a három éves mindig érti ezt, de sokkal többet ért, mint amit gondolok. Amikor azt mondja az asztalnál, hogy „légy szíves, add ide nekem a cukortartartót”, majd szépen megköszöni, akkor kihúzom magamat.