„Márki-Zay szerint (...) a fideszes arroganciából, a megfélemlítésből lett elegük az embereknek.
Az biztos, hogy túltolta a Fidesz a negatív kampányt. A demokratikus választás pluralizmusát kétségbevonó kommunikációt folytattak: valaki vagy velünk van, vagy ellenünk, de ha ez utóbbi igaz, akkor fel kell lépni az illető ellen. A kormány kommunikációjának kilencven százalékát negatív üzenetek uralják, pedig tudnának pozitív dolgokról beszélni. A szociálpszichológiai szakirodalom bumeránghatásként írja le azt, ami Hódmezővásárhelyen történt: visszaütött a negatív kampány. Ha korrigálnak, a pozitív eredményekről kezdenek beszélni és békén hagyják az ellenzéket, akkor a helyzet változhat.
Magas volt a részvétel: a bizonytalanok ébredtek fel vagy az ellenzéki szavazók aktivizálták magukat? Ha az előbbi az igaz, annak nagy jelentősége lenne.
Nehéz szétszálazni. Mintha a Fidesz tábora zsugorodott volna. Biztosan jó volt az ellenzéki és a kormánypárti mozgósítás is, de a düh, a harag az az érzés, ami nagy meglepetéseket tud okozni a választásokon: elviszi a szavazókat, még a bizonytalanokat is az urnákhoz. Szerintem erről volt szó. Az is sokat számított, hogy egy független ellenzéki jelölt állt a fideszessel szemben. Ilyen eredmény akkor alakulhat ki, ha a korábbi kormánypárti voksolók átszavaznak rá.
Márki-Zay saját bevallása szerint jobbikos buzdításra vállalta a jelöltséget. Győztes sajtótájékoztatóján ott volt Szabó Gábor pártigazgató, Vonáék szervező embere, de Márki-Zayt a kampányban segítették más ellenzéki pártok is. Ilyen széles összefogást talán még Veszprémben képzelhetünk el, de az ország más városaiban már kevésbé.
Van még idő a visszalépésekre a választásokig. A Facebookon Zagyva György Gyula a koordináció mellett érvelt. Ez arra is utalhat: nem használhatjuk azt a korábbi logikát, hogy létezik választói averzió, a szavazók finnyásak, bizonyos pártokra nem adják le a voksukat. Ha sok szavazói csoportban él a lappangó harag, akkor az felülírja a korábbi beidegződéseket.”