„A korrupciónak is vannak fokozatai. És ezek a szintek nemcsak az ellopott összegek nagyságában különböznek egymástól, hanem abban is, hogy miként működik az a rendszer, amely magánvagyonná alakítja az állami pénzeket. Úgy tűnik, amennyivel tehetségesebb a Fidesz-vezetés a korábban kormányzó balliberálisoknál, annyival hatékonyabb módszereket sikerült kidolgozniuk. Erkölcseikben azonban nem sokban különböznek.
Az elmúlt hetekben a lapunkban napvilágra került korrupciós, korrupciógyanús ügyek fogadtatása rengeteg tanulsággal szolgálhat a politikusok és a választók számára is. Például arról, hogy a visszaéléssel vádolt kormánytagok valóban büntetlenül lesöpörhetik-e magukról az efféle vádakat. Egyelőre úgy áll a dolog, hogy igen. Mindegy, milyen életszerűtlenek a fellengzősen elmondott ellenérvek, mindegy, milyen ingatag alapokon állnak, a lényeg az, hogy tagadni kell. Még akkor is, ha újabb és újabb terhelő bizonyítékok látnak napvilágot. A számonkéréstől egyelőre nem kell tartani, a lényeg az, hogy minden belesimuljon a végletekig lebutított kampánykommunikációba. A célegyenesben taposni kell a gázt, nincs helye hirtelen kormánymozdulatoknak.”