Két számmal leírható a teljes EU-s gazdaság: egyik tragikusabb, mint a másik
Elszomorító gazdasági elemzést közölt a Telegraph.
A rasszizmus romhalmazzá változtatta Európát, az antirasszizmus bádogvárost csinál belőle.
„Talán nem volt helyes azt sugallnom, hogy csupán egy totalitarizmus van kiépülőben, az iszlamizmusé, amellyel szemben a demokratikus államok tehetetlenek, minthogy gyengék, gyávák, és a kollaboráció vágya él bennük, amely önmaguk és állítólagos »értékeik« megtagadásához vezeti őket. Igazából legalább kétféle totalitarizmus van ma jelen, melyek egy napon végzetesen szembekerülnek egymással. Ugyanakkor még ma fennáll közöttük a Molotov-Ribbentrop-paktum, a titánok megegyezése, ami biztosítja, hogy a lehető legelőnyösebb helyzetből ütközhessenek meg.
A másik totalitarizmus, amely erősebb, gazdagabb, modernebb az iszlamizmusnál, nem más, mint a felcserélés,
Felcserélni: ez kortárs világunk központi motívuma. Semmit nem értünk meg a Nagy Felcserélésből – a nép és a civilizáció helyettesítéséből –, ha nem ébredünk rá, hogy gigantikus jellege dacára egy nagyobb egész, a globális felcserélés részét képezi, amely szörnyszülött gyermeke a szenilitás stádiumába jutott antirasszizmusnak és az ipari forradalomnak egy rendkívül előrehaladott, poszt-fordi, poszt-taylori, poszt-ipari, posztmodern és minden valószínűség szerint poszt-emberi, de legalábbis poszt-humanista korban.
Ugyanúgy a globális felcserélés nyilvánul meg az általánossá, normává lett fapados szemléletben, a szintetikus termékekben, a béranyaságban, Las Vegasban, a Disneyworldben, a robotokban, a 3D-nyomtatókban, a világ másik végén született gyermekek örökbefogadásában és így tovább, mint az etnikai és kulturális helyettesítésben.
Fő elve az, hogy az eredetit a másolattal, a bennszülöttet a bevándorolttal, a természetest a mesterségessel, a vidéket a külvárossal, a világot a turisztikai látványossággal, a nem-tenyésztett halat a tenyésztett hallal, az artériát a csövekkel, a valósat a hamissal, a szembeötlőt a »hírrel«, a tekintetet a szociológiával, a tapasztalatot a statisztikával, a betűt a számmal, a bonyolultat az egyszerűvel, a kultúrát a szórakozással, az irodalmat az újságírással, a testmozgást a sporttal, a játékot a versennyel, az embert pedig az Indifferenciált Emberi Matériával (IEM) cserélik fel.
Ez az emberi matériát, amelyet a direkt a feledést megcélzó oktatással, a tömeges elhülyítéssel és a drogokkal tesznek a lehető legegyneműbbé, és amelyet a három fő ágazatra (az iskolára, a képernyőkre és a kábítószer-kereskedelemre) támaszkodó bárgyúságipar termel ki, minden további nélkül konzervdobozokba lehet gyömöszölni, ahogy a Hong Kong-i két négyzetméteres »dobozlakások« tanúskodnak róla, ahol még csak felállni sem lehet, vagy a londoni albérletek, ahol már nem csupán a szobákat, hanem az ágyakat is megosztják, ahogy – általános értelemben véve – a nagyvárosi dolgozók tereinek folyamatos lecsökkentése, amelyeket már élettérnek sem mernek nevezni. Ezek a dolgozók hatalmas lakbért fizetnek, hogy közel lakjanak a munkahelyükhöz, miközben a fizetésük csupán a lakbér rendezésére elég.
Az antiszemita és náciszimpatizáns Henry Ford agyában született meg az a zseniális ötlet, hogy munkásaival veteti meg az autókat, amelyeket ők készítettek. Azóta a termelési lánc még inkább leszűkült:
A globális felcserélés felcserélhető embere nem a pornográf történetek eltárgyiasított férfija vagy nője, hanem a termékember, akit az iskola tudatlanná tesz, a vallás radikálissá, a börtön bűnözővé, az autó mozdulatlanná, a kórház és a beszívott levegő beteggé. Ha a felcserélő rendszer egyre fokozza is a migránsok tömeges behozatalát, nem annyira olcsó munkaerőre, hanem jövőbeli fogyasztókra van szüksége. Persze amikor megérkeznek, a többségüknek nincs pénze, hogy fogyasszon, éppen ezért adnak nekik, elvéve azoktól, akiket a migránsok helyettesíteni fognak. Ezeket az újonnan jött embereket, ezeket a helyettesítőket táplálni, öltöztetni, ápolni kell majd, oktatni a gyermekeiket, hogy őket is felcserélhetővé tegyék; szórakoztatni kell őket, játékokat és fegyvereket kell eladni nekik.
Eképpen növekedik az a gazdasági lufi, aminek már rég egy hatalmas gazdasági válságban kellett volna kipukkannia. A jobboldal rég felismerte, hogy minden érdekük ahhoz fűződik, hogy a baloldalra álljanak, vagyis antirasszisták, tehát a felcserélés támogatóivá legyenek. A jobboldal valójában baloldali, ez teszi legyőzhetetlenné. (…) A gazdasági szereplők veszik kezükbe az irányítást. Juncker tökéletes Európa számára, Emmanuel Macron csodálatosan végezné a dolgát Franciaországban: végzettsége szerint bankár, és megszállott bevándorláspárti – a globális felcserélés eszményi megtestesülése.
Auschwitz barakkjai a Hong Kong-i emberdobozok közvetlen előzményei. Sokan elemezték úgy a holokausztot, mint egy merényletet a zsidók ellen, és nyilvánvalóan az is volt. Auschwitz ugyanakkor ezzel egyidejűleg merénylet volt az ember ellen – ezt az oldalát kéne mostanság jobban megvizsgálni a dolognak. Ebből a nézőpontból a haláltáborok úgy tűnnek fel, mint egy első, kissé ügyetlen kísérlet a túlságosan is látható és könnyen felkutatható tettesekkel.
Hitler »visszája«, a diktátor megszégyenült fantomja rászabadította a megszállókat Európára. Most azonban ismét Hitler »színe« uralkodik, aki tetszőlegesen felcserélhető és delokalizálható matériává redukálta az embert. Davos egy évente megrendezett, fesztiváli hangulatú Wannsee. A népirtás kiment a divatból. Már nem elgázosítják az embereket: felcserélik őket. Nem megölik, hanem elsüllyesztik őket. A hajótörés közlekedési móddá vált: miután felszállnak ezekre a hajókra, amiket direkt arra szánnak, hogy felboruljanak, a migránsokat nem annyira szerencsétlenül járt, kimentett utazókként, mint valamiféle megrendelt termékként fogadják. Európa pedig megfullad eközben.”
Renaud Camus [1946–] francia író, a francia közélet botrányoktól övezett figurája, a Grand Remplacement (nagy felcserélés) elméletének megalkotója, ami szerint a tősgyökeres lakosságot módszeresen váltják fel nem európai eredetű lakossággal.