Fő elve az, hogy az eredetit a másolattal, a bennszülöttet a bevándorolttal, a természetest a mesterségessel, a vidéket a külvárossal, a világot a turisztikai látványossággal, a nem-tenyésztett halat a tenyésztett hallal, az artériát a csövekkel, a valósat a hamissal, a szembeötlőt a »hírrel«, a tekintetet a szociológiával, a tapasztalatot a statisztikával, a betűt a számmal, a bonyolultat az egyszerűvel, a kultúrát a szórakozással, az irodalmat az újságírással, a testmozgást a sporttal, a játékot a versennyel, az embert pedig az Indifferenciált Emberi Matériával (IEM) cserélik fel.
Ez az emberi matériát, amelyet a direkt a feledést megcélzó oktatással, a tömeges elhülyítéssel és a drogokkal tesznek a lehető legegyneműbbé, és amelyet a három fő ágazatra (az iskolára, a képernyőkre és a kábítószer-kereskedelemre) támaszkodó bárgyúságipar termel ki, minden további nélkül konzervdobozokba lehet gyömöszölni, ahogy a Hong Kong-i két négyzetméteres »dobozlakások« tanúskodnak róla, ahol még csak felállni sem lehet, vagy a londoni albérletek, ahol már nem csupán a szobákat, hanem az ágyakat is megosztják, ahogy – általános értelemben véve – a nagyvárosi dolgozók tereinek folyamatos lecsökkentése, amelyeket már élettérnek sem mernek nevezni. Ezek a dolgozók hatalmas lakbért fizetnek, hogy közel lakjanak a munkahelyükhöz, miközben a fizetésük csupán a lakbér rendezésére elég.
Az antiszemita és náciszimpatizáns Henry Ford agyában született meg az a zseniális ötlet, hogy munkásaival veteti meg az autókat, amelyeket ők készítettek. Azóta a termelési lánc még inkább leszűkült:
a termelő vált a termékké, a termék a termelővé.
A globális felcserélés felcserélhető embere nem a pornográf történetek eltárgyiasított férfija vagy nője, hanem a termékember, akit az iskola tudatlanná tesz, a vallás radikálissá, a börtön bűnözővé, az autó mozdulatlanná, a kórház és a beszívott levegő beteggé. Ha a felcserélő rendszer egyre fokozza is a migránsok tömeges behozatalát, nem annyira olcsó munkaerőre, hanem jövőbeli fogyasztókra van szüksége. Persze amikor megérkeznek, a többségüknek nincs pénze, hogy fogyasszon, éppen ezért adnak nekik, elvéve azoktól, akiket a migránsok helyettesíteni fognak. Ezeket az újonnan jött embereket, ezeket a helyettesítőket táplálni, öltöztetni, ápolni kell majd, oktatni a gyermekeiket, hogy őket is felcserélhetővé tegyék; szórakoztatni kell őket, játékokat és fegyvereket kell eladni nekik.