Annácska és a demokraták

„Én általában nem szeretem komolyan venni a világ dolgait. Úgy még nem volt, hogy ne lett volna valahogy. A nap többnyire minden reggel felkel, és az uszoda is nyitva tart. Meg az élet egyébként is komplikáltabb dolog annál, hogy kibírjuk egy sportfröccs nélkül.

De az a perverz öröm, ami egy kisváros megszerzése után elöntötte az ellenzéket, az kissé gyomorforgató. Hirtelen jó pajtások lettek, jobbikos szereti a szocialistát, LMP-s kerítő asszony meg stólát lobogtat a politikai gender-nász fölött.

Most a hódmezővásárhelyi eredmény hirtelen erkölcsi feloldozást adott a szocialistáknak a poszt-nácikkal szemben? Vona Gábor befogadást nyert a »demokratikus politikai szalonba«, mert ex-mellényeseivel segítettek hozni egy helyi választást?

Most szobatiszták?

Értem persze, hogy a pénznek és hatalomnak nincs szaga. Heller Ágnes meghirdette, Konrád György rákontrázott, Havas Henrik a szennyesből hozott valami hozzávalót – éljen a demokrácia!

Orbán vesszen! Ez az egyetlen üzenet, és ezért összeállnak mindennel és mindenkivel. Sorosi pénz, Simicska odavetett milliói – mindegy, a gyűlölet összeköt.”