Nádastól hideglelést kapok

„Ha vannak liberális barátaid, akkor talán érted, hogy mire gondolok. Én csak reggeliznék egyet, ők viszont, ahelyett, hogy ők is csak

Értem, amiről beszélsz. Én például Nádastól hideglelést kapok. (...) Aki egy fél könyvet teli tud írni a saját farkáról, hát attól én frászt kapok (nevetés). Én például nem tudom szelektálni azt a hatalmas irodalmat, ami a világban felhalmozódott, csak azt tudom szelektálni, amit már elolvastam. Ezért én mindenevő vagyok. Rengeteg mindent elolvastam, többek között A tulajdonságok nélküli ember három vaskos kötetét is végigrágtam, ami azért nagyon hasznos volt, mert miközben attól is a hideg rázott, arra azért rádöbbentem, hogy milyen emberek is ezek, akikre utalsz. Akikből kivész mindenféle morális gátlás, akik számára semmi se szent, akik most már az utolsó fázisban azért küzdenek, hogy azt se tudd már eldönteni, hogy fiú vagy-e vagy lány, vagy éppen hogy te döntsd el, ne felismerd. Merthogy, ha nincs fiú és lány, nincs férfi és nő, akkor nincs teremtés sem. Ha nincs teremtés, akkor az egész keresztény kultúra sutba vágható. Onnan kezdve nincsenek erkölcsi skrupulusok, nincsenek gátlások, nincsenek félelmek a büntetéstől, akkor a bűn lesz a követendő minta

Illetve, bűn sincs.

Igazad van Gábor, bűn sincs, mert mindent szabad. Ugye ez a végső, nagy igazi szabadság, amiért küzdeni kell. Nagyon ki fognak cikizni ezért, de ti értitek. Na szóval, ez a könyv megadta az erkölcsi iránymutatást, ahol éppen most tartunk.

Pedig ez nem mai könyv.

Nem mai könyv, bizony. Ez így izgalmas. Sokáig én magam sem tudtam ezzel a könyvvel mit kezdeni, megöregedtem, mire megértettem. De ezért mondom, hogy soha a büdös életbe mi velük szót érteni nem fogunk. Mert ezt a könyvet lehet úgyis olvasni, hogy elájulok tőle, és a követőjévé válok a benne felhalmozott marhaságtömegnek, meg úgyis, ahogy reményeim szerint mindenkinek kellene, tehát megértem, és azt is meg lehet érteni, hogy a szerző miért írta ezt. Egyáltalán nem biztos, hogy azért írta, hogy kövessék.

Én is erősen hajlok erre az olvasatra. Vannak tehát hidegrázásos könyveid, de gondolom, hogy vannak szívmelengető könyveid is.

Hogyne. Ha már ennél a mennyiségi mintánál tartunk, akkor én Hamvas Béla Karneválját legalább háromszor... Az is kegyetlen dolgokról szól, oda is bele van írva az összes emberi elvetemültség, szörnyűség és az ember mondhatná azt, hogy »akkor most neki a Dunának, mert minek az egész, ha ilyenek vagyunk«, de az mégis telve van szeretettel. Arról szól, hogy »ne, ne csináljátok azt ember!«. Én ebből az egészből megtámogattam azt a parasztmoralitást, amiről beszéltünk.”