A nyugati társadalmaknak éppen azzal a problémával kell újabban szembenézniük, hogy
a hazafiasság erénye rohamos gyorsasággal kivész a polgárok szívéből.
Ha a fegyverviselés joga fennmarad, talán a hazafiság erénye is tovább él a lelkekben, hiszen a fegyverek használata és kezelése valaha erősítette a nemzedékek közötti szolidaritást, amikor az apák megtanították fiaiknak a fegyverforgatást; a fiúk magabiztos önállóságra, függetlenségre tettek szert, nem mellesleg a tetteikért való felelősség érzését is elősegítette; a férfiakat közelebb vitte a természethez a vadászat révén és egymással is könnyebben értettek szót a sportklubokban és a vadásztársaságokban.
Az élethez való jog és a szabadság konfliktusában nem valamelyik versengő alternatíva kizárólagossága melletti érvek helyesek, hanem azok, amelyek megvilágítják az adott berendezkedés, a hagyomány történelmi értékeit.
Nem véletlenül fogalmaztam múlt időben: a XVIII. század óta alaposan megváltozott a világ. A lőfegyverrel elkövetett erőszakos bűncselekmények és tömegmészárlások szinte mindennapossá váltak Amerikában. A szabadon megvásárolható és viselhető lőfegyverek között nem csak egyszerű sörétes puskák és kisebb kaliberű maroklőfegyverek, hanem nagy tűzerejű, bonyolult katonai eszközök is vannak, amelyek törvényes viselését és használatát semmi sem indokolja. Az a körülmény sem mellékes, hogy a jogosultak vidéken vagy valamely metropoliszban viselik-e a lőfegyvert. A törvényhozók hiába állítanak szigorú szabályokat, a felelőtlen elemek és elmebetegek – akiknek a kezébe nem való semmiféle fegyver – megtalálják a kiskapukat.
Az elkövetett szörnyűségek indítékai és az indítékok hiánya mindennél beszédesebbek. Sokan merő passzióból ölnek.
Egy hanyatló korban a becsület iránti vágy a hírnév iránti vágyba csap át.
Sajátos elmagányosodás állhat a hátterében annak, hogy a zavaros elmék nem a magánélet meghittségében, hanem a nyilvánosság vásáriasságában és a tömeggyilkosságokban keresnek „vigaszt”. Megdöbbentő, milyen elégtelen sokak belső tartása. Attól tartok, hogy a szexuális frusztrációktól, vallási megszállottságtól vezérelt és háborús traumák kínozta „hétköznapi emberek” legalább annyira veszélyesek az amerikai életre, mint a terroristák; de a szabadságra is veszélyesek, hiszen ha az ilyen elvetemültek kezébe fegyver kerül, akkor a közhatalom birtokosai óhatatlan késztetést éreznek arra, hogy az élet védelmének jogos igényére hivatkozva mások szabadságát is korlátozzák.