S hogy ez miért nem jó számunkra? Egyrészt azért, mert a 2017. szeptember 5-én elfogadott oktatási törvény úgynevezett kerettörvény, amelyre az összes többi, az oktatást szabályozó jogszabálynak épülnie kell. Nekünk, kárpátaljai magyaroknak pedig éppen ennek a törvénynek a 7. cikkelyével kapcsolatban vannak nagyon erős fenntartásaink. Ha egy olyan jogszabály tervezetéről kezdünk megbeszéléseket, amely ezen a diszkriminatív törvényen nyugszik, gyakorlatilag elfogadjuk alapként ezt a rossz és a nemzeti kisebbségeket hátrányosan megkülönböztető jogszabályt.
Másrészt a Velencei Bizottságnak az ukrán oktatási törvény kapcsán kiadott állásfoglalása nem arra szólítja fel Ukrajnát, hogy újabb törvények megvitatására kezdeményezzen konzultációt a nemzeti kisebbségek képviselőivel, hanem a vitatott törvény 7. cikkelyéről. A független és pártatlan nemzetközi testület állásfoglalásának 126. bekezdésében ezt olvashatjuk: »az új oktatási törvény végrehajtása keretében új párbeszédre kerüljön sor a nemzeti kisebbségek képviselőivel és minden érdekelt féllel az oktatás nyelvéről«.
Másrészt az Ukrajna Oktatási és Tudományos Minisztériumában február 14-ére összehívott megbeszélés nem hiúsult meg teljesen: azon részt vettek az ukrajnai moldáv, német, görög, bolgár, gagauz és zsidó közösségek képviselői. Figyelemre méltó azonban, hogy a tanácskozáson nemcsak a magyar, hanem az ukrajnai román és orosz nemzeti kisebbség képviselői sem vettek részt. Nyilván nem véletlenül: Ukrajnában csupán éppen ezek a közösségek rendelkeznek fejlett anyanyelvi oktatási intézményhálózattal. Az ukrajnai gagauzoknak, bolgároknak, németeknek stb. gyakorlatilag egyetlen olyan iskolájuk sincs, amelyben a közösség tagjai anyanyelvükön tanulhatnak. Az ő anyanyelvi oktatási struktúrájukat tehát az új oktatási törvény 7. cikkelye nem fenyegeti.