Ezért tévedés pártprogramokra várni

„2010 így ismét a megkönnyebbülés reményét hordozta. Szó sem volt itt egészséges derűlátásról, duzzadó öntudatról, fölszabadulásról. A seb felfakadását várta mindenki, s utána a közös lábadozást és a gyógyulást. De nem ez következett. Agresszív honfoglalás jött, kötelező boldogság és egyetértés. A gyeplő kemény kezekbe került, a jobboldalon tényleg létrejött a legnagyobb társadalmi kisebbség, egyúttal a legnagyobb politikailag szervezett közösség, amely valóban elégedett, rendületlenül, okkal és öntudatosan. Ez a tábor 2014-et már nem is engedte ki a markából. Ám ahogy lenni szokott, éppen emiatt visszatért a félelem, a szorongás, a suttogó ellenállás. S most úgy néz ki, 2018-ban az öntudatos, materiális elégedettség érzülete – amelyet persze remekül körít a megnevezett és kiplakátolt gonosztól való félelem – fog csatázni a fojtott, bizonyos értelemben korlátlanabb és dühösebb félelemmel, a megfoghatatlanabb, de nagyon is valóságos elégedetlenséggel.

Nem a pártprogramok, pártok és pártvezérek küzdenek itt a szavazókért. Gigászi érzelmek csapnak össze mindannyiunk lelkében – és lelkéért.”