Nem irigylem Slomót, miután tudom, hogy féli az Istent, lesznek még életén kívül is kellemetlen percei.
„Köves Slomó rabbit okos, művelt, érzékeny embernek ismertem meg. Bár a rabbi inkább szövegmagyarázó tanár féleséget jelent, én sokszor papként is gondoltam rá, a belőle áradó hit miatt. Vagyis nagyon jó volt róla a véleményem.
Sőt, engem az se zavar, hogy a Fidesz-KDNP-t támogatja, mert a bennem lévő liberális ezt teljesen természetesnek tartja. Ne legyünk olyan, mint a mi vezérünk, aki csak monolitikus kultúrában érzi jól magát szöges drótok között. Eltudom képzelni, Slomó ravasz gyakorlati politikus szeretne lenni, aki kijátssza egymás ellen a politikai erőket, hogy az ő nyája, a rábízott zsidóság békében és gyarapodásban éljen. Hajrá, Slomó! Azt viszont képtelen vagyok felfogni, hogy ez az ember miért vette át az általa támogatott erő marketingjét, stílusát, a valóságtól való durva fikciózást?! Hogyan mondhatta Slomó ennek a sokszor megalázott népnek, hogy nem tudta azt, hogy kampányidőszak van, és ő ezzel akarata ellenére kampányol.
(...)
De nem irigylem Slomót, miután tudom, hogy féli az Istent, lesznek még életén kívül is kellemetlen percei. Persze, ha igaz Jézus mondása, hogy senki nem lehet egyszerre két úr szolgája.”
A „konvergencia-programként” elhíresült dokumentum az élet minden területére kiterjedne. A Nézőpont Intézet azt is kimutatta, hány emberre lennének hatással a Tisza megszorításai.
Hallom az este arról hazudtál, hogy a ti programotok 140 oldalas lesz és készül.
Igen, ez is kötelező olvasmány, már persze ha nem vagy agyhalott tisza-szektás, és/vagy rohadék propagandista vagy „politikus” ugyanott.
Indul a nemzeti petíciós ívek postázása, március végéig várják vissza a kitöltött íveket.
A biztonságpolitikai szakértő szívesen leülne vitázni bárkivel, de eddig még nem hívták.
Még hogy nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni... Az ember egy kis időre elfordítja vigyázó szemeit az uniós birodalmi központról, erre ott az üvegkalickákban már ismét feltalálták a spanyolcsizm… spanyolviaszt. Most épp a Demokráciapajzs fantázianevű kezdeményezéstől dobtam egy hátast. Demeter Szilárd írása.
A véleménynek ára van. Rasszizmus, megfélemlítés és gyűlölet. A következmények pedig már nem csak szavak: ellehetetlenítés, fenyegetések és állandó nyomás. Mikor vált a megfélemlítés a baloldal egyik legfőbb politikai eszközévé?
A férfi szinte a semmiből sétált fel a miniszterelnök mellé.
Még Ukrajnában is elismerték a szomorú tényeket.
