Krokodilok könnyei

„Mégis, szinte naponta tűnik úgy, hogy az Európai Unió egyes vezetői hollywoodi filmként fogják fel a világot. Segíteni kell azoknak, akik rászorulnak, ez nem is kérdés. A bajbajutottnak valóban oda kell nyújtani a karunkat, a ruhátlant felruházni, az éhezőnek kenyeret adni. Ez még csak nem is keresztényi alapvetés, hanem az emberi természetből fakadó kötelesség. Ha a migrációs válságról beszélünk, lehet természetesen tágra nyílt szemű, gyönyörű barna kisgyerekekkel fotózkodni, hiszen így is el lehet adni a politikai portékát, de nem szabad összekeverni a marketinget a szeretettel.

Magyarország egy szövetségi rendszer tagja, amelyet Európai Unió­nak hívnak, és nemcsak azokért vállal emberi felelősséget, akik a kezüket nyújtják, hanem azokért is, akik itt élnek a hazában, az elszakított területeken, valamint távolabb tőlünk, de még a kontinensen belül. A rendszer igen bonyolult és szövevényes, egyenjogú tagok alkotják egymástól eltérő lehetőségekkel és felelősséggel.

Aki leragad a politikai marketingnél, és a tágra nyílt szemű kislányokkal azonosítja a migránsokat, az egyszerűen nem vállalja a rá eső felelősséget. Az saját népét s tágabb lakókörnyezetét sodorja veszélybe. Teszi ezt azért, hogy saját magának újabb szavazókat találjon a következő választásokra, és üthessen egy derekasat a szerinte embertelen, hideg és számító ellenfelén. Az említett hideg és számító ellenfele pedig programot indít azért, hogy megmaradhassanak a keresztények keresztényként, a szíriaiak szíriaiként, az osztrákok osztrákként. Ideológiai összeütközés, amelyből nehéz győztesként kikerülni, ugyanis ez nem egy hollywoodi film.

Az alapvető tények azonban azt mutatják, hogy az annyiszor bírált és elutasított magyar álláspont valóban józanabb, átgondoltabb és emberközelibb, mint a németországi mantra. Aki tényleg azt hiszi, hogy egy messzi földről érkező ember csak azért telepszik le egy általa ismeretlen országban, ismeretlen kultúra gyermekei között, akik egy bitang nehéz nyelvet beszélnek, mert egy csapat öltönyös alak erről határozott egy brüsszeli irodában, és boldogan eljátssza a rá szabott szerepet – gyrossütőt nyit és gyermekeiből fogorvos lesz –, az nagyon bizarr lelkivilágú és semmit se tud az életről. Számára a migráns nem ember, hanem politikai projekt, és semmi különbséget nem tesz a szükséget szenvedő és az ügyeskedő között.”