Kilátásaink

„Gondoljuk tovább. Úgysem jön a busz. Elromlott, vagy sofőr-hiány van, netán csak képtelen tartani a menetrendet. Felmegyünk a kilátóba. Láthatjuk a nagy semmit. A kilátástalanságot, amely ezt az egész országot jellemzi. Persze ha élünk a technika vívmányaival, és bekapcsoljuk valamely csatornát, ráklikkelünk egy portálra, akkor a legtöbb helyen megtudhatjuk, mennyire elégedettek lehetünk. Minden remek. Csak éppen annyi kell, hogy ne a szemünknek higgyünk. Fent körbenézünk, és a legjobb, amit tehetünk, hogy leszállunk a földre. Itt sem sokkal jobb, de legalább nem lehet akkorát esni.

Becsapnak minket és becsapjuk magunkat. Azt hisszük, ez egy buszmegálló – annak is látszik –, pedig nem az. Vagy kilátónak véljük, esetleg magaslesnek, noha egy szimpla megálló. Csak a busz nem jön, amivel továbbmehetnénk. Hogy magunk mögött hagyjuk ezt az egészet. Igaz, a következő helyen lényegében ugyanezt találnánk.

Ha pedig valaki a baranyai polgármester ötletén felbuzdulva hasonló trükkökre készül, annak a kerítést ajánljuk. Arra biztos lehet szerezni támogatást. A határon már bevált. És garantálja, hogy egyre távolabb kerülünk mindentől, ami modern és XXI. századi. Mi, büszke magyarok.”