A liberális homofóbia margójára

„Döbbenten olvasom a Schmidt Máriát támadó újabb cikkeket. Szerzők sora szörnyülködik azon, hogy a »Schmidt Mária által vezetett Közép- és Kelet-Európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány« meghívta egy budapesti V4-es konferenciára a számos vitatott kijelentést tevő Milo Yiannopoulost. Most tekintsünk el attól az újságírói pontatlanságtól, hogy nem Schmidt Mária az említett közalapítvány elnöke, azaz nem ő vezeti a közalapítványt, koncentráljunk csak arra, hogy vajon a véleménynyilvánítás szabadságára oly kényes sajtómunkások mégis milyen jogon kérdőjelezik meg a véleménynyilvánítás és a gondolat szabadságát. Miért is ne lehetne meghívni egy erősen megosztó kijelentéseket tevő közéleti személyiséget egy konferenciára? Miért gondolja bárki is azt, hogy egy konferencia szervezőinek mindenben egyet kell érteniük a meghívott előadók álláspontjával, korábbi kijelentéseivel? Mégis kinek kellene a gondolatrendőrség szerepet magára vállalnia?

Yiannopoulos sok-sok megszólalása közül van olyan, amivel azonosulni lehet, van amivel egyáltalán nem. De van-e olyan írástudó közéleti ember, politikus, író, értelmiségi, akivel mindenben egyet lehet érteni? Akinek az értékrendje 100 százalékban találkozik egy másik emberével?

Az egyik újságíró szóba hozta Yiannopoulos homoszexualitását is, kifejtve, hogy »Yiannopoulos homoszexualitása természetesen nem is szempont, nem is emiatt, hanem a pedofíliával megengedőnek mondott, Yiannopoulos szerint rosszul megfogalmazott mondata miatt került össztűz alá. Melegsége csak annyiban számít, hogy merőben ellentétben áll a magyar vagy épp a lengyel kormány által hangoztatott értékekkel.« Vajon honnan veszi az újságíró, hogy a jelenlegi magyar kormány által hangoztatott értékekkel ellentétes egy homoszexuális személy meghívása egy nemzetközi konferenciára? Hol olvasta, hallotta ezt? Mert abból, hogy a jelenlegi kormány családpolitikájának a fókuszában – nagyon helyesen – a férfiak és nők házasságára és gyermekvállalására épülő klasszikus családmodell áll, még nem következik az, hogy bárkinek a véleményét, művészi, tudományos teljesítményét azon az alapon kérdőjelezné meg, hogy az illetőnek milyen a nemi identitása, illetve hogy klasszikus családban él, vagy sem.

Úgyhogy köszönjük, nem kérünk a liberális gondolatrendőrség áldásos munkájából. Ők foglalkozzanak inkább azzal, hogy mégis miként sikerülhetett Vona Gábor és a Jobbik szerecsenmosdatása: most már nem számít az EU-s zászló égetése, a Duna-parti holokausztemlékmű meggyalázása, sem a gárda, sem a számos antiszemita megjegyzés. Úgy tűnik, hogy a »demokrácia« megmentése érdekében a Fidesz ellen még velük is össze szabad, és össze is kell fognia a baloldalnak.”